A titánok kora

Diána kialvatlanul szürcsölte a kávéját másnap a szerkesztőség büféjében. Nem aludt túl jól azok után, amiket Gero Vrataltól hallott. Egész éjjel csak forgolódott az ágyában, nem tudta kiverni a gondolatot a fejéből, hogy inkább neki kellene munkatáborban lennie, nem annak a…

Lor Drakun a folyosón várta Diánát a sajtótájékoztató után: - Kövessen, kérem! - mondta, majd elindult előre. Egy jellegtelen ajtóhoz ért. Kinyitotta, és betessékelte a lányt.   - Ez nem az irodája, Drakun! - Nem, Diána, ez a lakosztályom. Úgy gondoltam, itt…

- Ez esetben nemet mondok én is. Mármint az együttműködésre - válaszolta Diána Lor Drakunnak. Megmakacsolta magát, miután erősen meglepte a titánok vezérének nemleges válasza arra, hogy gondolkodási időt kért. Ez tényleg váratlanul érte, és rendesen összezavarta őt.…

Gero Vratal még egy órácskára ott tartotta Diánát a fodrászüzletben, hogy a lányból teljesen kitisztuljon a drog. Megkínálta ő is egy nagy bögre kávéval, de biztosította afelől, hogy az övében garantáltan csak cukor és tej van a kávén kívül. Diána kezdte megkedvelni ezt…

Diána még hosszú percekig nézte az égő házat. Elfordíthatta volna a fejét, de nem bírta rávenni magát. Tudta, Lor Drakun azért hagyta őt ott, hogy örökre emlékezetébe vésődjön az égő emberhús szaga. Nem sírt, és ezen még ő maga is csodálkozott.   „Mikor…

Diána ismét a koszos kiskocsmában állt szemben a megint ittas és még mindig nagy hasú pultossal. Ismét Incét kereste. A pultos most csak annyit kérdezett tőle:   - Iszik valamit, amíg idehívom? - Csak egy szódát. Bor nélkül és tiszta pohárban. Diána négy napja nem mozdult…

Pár nappal később Ince telefonált: - Öltözz fel szépen, Diána, egy óra múlva érted megyek.   - Miért, hová megyünk? - Egy puccos helyre. Bemutatlak valakinek. Egy óra múlva egy taxiban ültek. Diánának szorította a lábát a tűsarkú cipő, a szűk ruhában meg…

Egy tágas, ámde teljesen üres nappali szobában találta magát Diána, amikor Koljával és Gero Vratallal utolsóként letranszportáltak az űrállomásról a Földre. Az ismeretlen háznak ez a helyisége úgy nézett ki, mintha épp befejezték volna rajta a felújítást. Az emeletről…

Ketten álltak a budapesti transzportáló állomás bejárata előtt a fal egyik kiugró szögletének árnyékában. Suttogva beszéltek, kerülték egymás tekintetét, mindketten igyekeztek leplezni, hogy idegesek. - Pár perc és indulok az űrállomásra, úgyhogy fussuk át még egyszer a…

Lor Dakun fel-alá járkált az irodájában. Váratlanul megtántorodott, belekapaszkodott az asztal szélébe, de hamar újra felegyenesedett. Úgy gondolta, hogy most erősnek kell mutatnia magát Dzsemal Gor előtt akkor is, ha a vérveszteség miatt még alig áll a lábán. „Mocskos…

A ház, ahová Volkovics menekítette a támadásban résztvevő társaságot, valóban jó búvóhelynek bizonyult. A francia Pireneusok egyik gyéren lakott üdülőövezetében volt. Kívülről egy apró nyaralónak látszott, de a hátsó részét beépítették a hegyoldalba, ráadásul…

- Tapintatlan voltam reggel, Diána, nem kellett volna szóbahoznom Lor Drakunt az asztalnál - kezdte mondandóját Volkovics rögtön, amint ajtót nyitott neki a lány, és betessékelte a szobájába - Úgy látom, hogy valami más is bánt. - Jól látod, André. Ideje őszintén…

Lor Drakun az iratkupac tetejére tette az utolsó katona aktáját is, majd fáradtan hátradőlt székében. Alaposan átnézte az űrállomásra vezényelt mind az ötszáz önkéntes előéletét, ajánlóleveleit, végül csak kilenc embert utasított vissza. Kolja nem volt…