A titánok kora

A Föld országai globális gazdasági válságtól szenvednek, amikor egy magát titánnak nevező idegen faj érkezik a világűrből. A titán katonák átveszik az irányítást a bolygó fölött, és felsőbbrendűségükre hivatkozva megfosztják az embereket minden önrendelkezési joguktól. A politikai vezetők hamar megalkusznak a titánokkal, a civil ellenállás is elbukik. Diána, egy tehetséges, de bajkeverő hírében álló újságírónő azonban csak látszólag adja fel a küzdelmet, társaival készül valamire, és a titánok sok titkára fényt derít. Ez az első blogregényem, remélem, szívesen olvassátok majd. Kérlek benneteket, hogy hozzászólásokkal segítsetek, és ötletekkel, kérdések felvetésével vegyetek részt ti is a történet alakításában.

Blogregény ajánló

Blogregény.com: Itt olvashatod és alakíthatod a weben kialakuló sci-fi regényt, a Láncvilágot

Friss topikok

  • Kovács Andrea: Kedves Olvasók! Újabb résszel bővült a blogregény. Eszerint már olvasható a 27. rész: A múlt árn... (2010.05.16. 12:55) Üzenet - ÚJ! - 27. rész
  • Wyr: Nagyon jól halad a történet, már várom a 23. részt. Amúgy nagyszerű eddig. (2010.02.15. 14:29) 22. rész: Pusztuljatok!
  • Wyr: Nagyon jól alakul, de ezt te is tudod. :) (2009.10.02. 15:31) 16. rész: A másik nem
  • Wyr: Egyre jobban tetszik. Az nagyon jó, hogy kezd kialakulni a főbb szereplők jelleme. Egyre árnyaltab... (2009.09.15. 11:24) 15. rész: Zsarolás
  • Kovács Andrea: Kedves Olvasók! Megfordítottam a sorrendet az újonnan bekapcsolódó olvasók kedvéért, ezért az új ... (2009.09.10. 18:03) 14. rész: Még egy kis intrika

23. rész: Aranykalitka

Kovács Andrea 2009.07.30. 17:28

Egy tágas, ámde teljesen üres nappali szobában találta magát Diána, amikor Koljával és Gero Vratallal utolsóként letranszportáltak az űrállomásról a Földre. Az ismeretlen háznak ez a helyisége úgy nézett ki, mintha épp befejezték volna rajta a felújítást.

Az emeletről lefelé vezető lépcsőn André Volkovics közeledett az érkezőkhöz egy üveg pezsgővel és poharakkal a kezében:

- Isten hozta magukat nálam! Igyunk a sikeres akcióra! - szólt széles mosollyal.

- Meg kell, mondjam, megkönnyebbüléssel nyugtáztam, hogy végrehajtotta az utasításaimat a helyiséggel kapcsolatosan, és a koordináták is pontosak voltak. Kockázatos dolog transzportállomáson kívülre érkezni. Kiköthettünk volna valamelyik bútordarabban, vagy akár az egyik falban is - mondta erre komoran Gero Vratal, miközben körbejártatta a szemét a helyiségen - Egyébként hol a csudában vagyunk?

- Biztonságban. Ez a ház az egyik strómanom nevén van, és itt senki sem talál ránk. Még a titánok sem. A bútorokat pedig kivitettem, ahogy kérte, barátom, még egy legyet sem engedtem, hogy berepüljön ide. Épp ezért azt javaslom, fáradjunk át egy kényelmesebb szobába, oda, ahol le is ülhetünk - ahogy közeledett, észrevette Diána véráztatta blúzát - Csak nem sérült meg, kedvesem?

- Nem, nem, ez nem az én vérem - mentegetőzött a lány.

- Akkor ez azt jelenti, hogy sikerrel járt?

Diána tagadóan megrázta a fejét.

- De legalább sikerült jól összekennie magát - mondta megbocsátó mosollyal a Farkas - Jöjjön, miután koccintottunk, lezuhanyozhat és átöltözhet.

A pezsgős üdvözlés után Diánát egy mogorva arcú, testes idős asszony kísérte fel az egyik vendégszobába. Az asszony annyira emlékeztette Diánát a moszkvai kórházak mázsás súlyú nővéreire, hogy önkéntelenül elmosolyodott, miközben követte őt felfelé a lépcsőn. A matróna méretes hátsója ugyanis mindent kitakart a látómezejéből, s ezt viccesnek találta. Visszafelé már nem volt annyira jókedvű, inkább zavarban volt:

- Ezt…ezt nem értem…- hebegte, amikor visszatért az újra berendezett nappaliba egy tűzpiros, mélyen dekoltált estélyi ruhában.

- Nagyszerűen néz ki, igazán csinos! - sietett elé a Farkas.

- A mosolygósnak igazán nem nevezhető hölgy egy egész gardróbszekrénynyi ruhát mutatott, ami állítólag az enyém, majd szó szerint azt mondta nekem, hogy André Fjodorovics úr örülne, ha most ezt a ruhát venném fel. Maga gyakran vásárol össze teljes ruhatárat vérfoltos blúzban érkező hölgyeknek? Ja, és azt is mondta, hogy az a szoba lesz most már az enyém, majd rendezkedjek be benne kényelmesen, de én nem terveztem, hogy itt töltöm az éjszakát.

- Lenocska, a fiam dadusa, kissé nyers asszony, de nagy a szíve, biztosan megkedveli majd idővel, ha jobban megismeri. Attól tartok, nemcsak a ma éjszakát kell itt töltenie. Ezt olvassa el - Volkovics egy kinyomtatott sajtóközleményt nyújtott át Diánának, majd még hozzátette - Maga lett az első számú közellenség. Körözik, még vérdíjat is kitűztek a fejére.

Diána sebesen olvasni kezdte:

- Mi az, hogy bukott újságírónő?! Ezt kikérem magamnak, Drakun rúgott ki, ezért még nem kéne engem így nevezni. És mi az, hogy ismételten merényletkísérletet követtem el?! Ez csúsztatás. Először is: az elsőt Tarasz csinálta, és nem is bombát robbantott, hanem kézigránátot, azt sem tervelte ki előre. Na, ennyit a megbízható hírügynökségi értesülésekről!

- Ne vegye a szívére, az újságírók néha túloznak, és leegyszerűsítik a történteket, de hát ezt maga nálam is jobban tudja. Visszatérve a lényegre, most, hogy magának köszönhetően már nemcsak bűnszövetkezetet, de terroristákat is irányítok, mármint a legfrissebb sajtóhírek szerint, jobb lenne, ha mindannyian meghúznánk magunkat ebben a házban egy darabig, amíg ki nem találunk valamit. Természetesen, a titán barátjának is felkínáltam a vendégszeretetemet, s ő már köszönettel el is fogadta. Persze, ha maga úgy gondolja, hogy kényelmesebb lenne az ön számára az űrállomás egyik cellájában, nem tartom itt erővel.

Váratlanul Mihail viharzott be feldúltan a nappaliba:

- Apám, már megbocsáss, de én nem szívok egy levegőt azzal a titánnal. Még hogy egy asztalnál egyek vele azok után, amit velem tettek!

- Fiam, többek között annak a titánnak köszönheted a szabadságodat, úgy hogy vele kivételt teszünk. Ajánlom, hogy fogd vissza az idegengyűlöletedet a jelenlétében, és ne merd megsérteni! Te tehetsz egyedül arról, hogy oda kerültél, és igazán boldoggá tennél, ha egyszer az életben némi hálát mutatnál felém, vagy legalább egyetlenegyszer azt tennéd, amit kérek tőled. Most menj előre, kérlek, az ebédlőbe, máris tálalják a vacsorát!

Mihail megrántotta a vállát, és szó nélkül távozott.

- Nézze el neki, Diána - fordult Volkovics a lányhoz, miután ismét kettesben maradtak - Fiatal még, és elhamarkodottan ítélkezik. Idővel talán bölcsebb lesz. Menjünk mi is, úgy gondoltam, ünnepélyessé tehetnénk az első közös vacsoránkat - azzal odanyújtotta a karját Diánának. A lány zavarba jött a régimódi gesztustól, de aztán mégiscsak belekarolt.

Öten ültek az asztalnál: a fő helyen a Farkas egyik oldalán Diánával, a másikon a fiával, egymással szemben pedig Kolja és Gero Vratal. Vacsora közben Volkovics minden fogás előtt pohárköszöntőt mondott. Tudniillik, orosz ember anélkül nem iszik. Figyelmes vendéglátó volt, kedélyesen csevegett, de leplezetlenül több figyelmet szentelt Diánának, mint a többieknek, s ez láthatóan zavarta a fiát.

Mihail végig szótlanul falatozott, ám egyszer csak váratlanul megszólalt, amikor apja ismét a sikeres akcióra emelte poharát:

- Azt az állat Drakunt azért csak nem sikerült kinyírni. Azon még nem csodálkozom, hogy a nőnek nem, de hogy Kolja is elcseszte! Apám, kezdesz elpuhulni, más embered korábban ilyen hibát életében csak egyszer követhetett el.

- Fiam, miféle beszéd ez már megint az asztalnál? Ne rontsd el a hangulatot, a fő cél a kiszabadításod volt, most azt ünnepeljük.

- De hiba volt azt az ördögutánzatot életben hagyni! Igenis vissza kell küldened az embereidet, mert ezt az akciót igenis elcsesztétek, nem döglött meg, és most itt rohadhatunk valamennyien bezárva ebbe a házba. Dögöljön meg az összes titánnal együtt, én meg hadd éljem az életemet! Hiányoznak a haverok, fiatal vagyok ahhoz, hogy itt élve eltemessenek.

- Türelmetlen vagy, még csak most hoztalak ki onnan, máris követelőzöl. Van tervem, fiam, de azt jól elő kell készíteni, és nem vacsora közben akarom veled megvitatni. Váltsunk témát! - vágott közbe a Farkas ingerülten. Az asztalnál mindenki zavartan hallgatott, amitől feszélyezettebb lett a vacsora hangulata.

Miután felálltak az asztaltól, Gero Vratal félrevonta Diánát:

- Ha tudtam volna, hogy mire készülsz, időben figyelmeztettelek volna, hogy Drakun nagy túlélő, és képzett harcgyakorló.

- Harcgyakorló? Az meg mi? Úgy tudtam, a titánok nem szeretik az erőszakot, ezért sem avattalak be abba, amire készültem. Tartottam tőle, hogy emiatt kihátrálnál az akcióból.

- Még szép! Ez az egész őrültség volt, tele fölösleges vérontással, nem hittem volna, hogy ilyesmire képes vagy. Civilizált nőnek hittelek, erre összeálltál ezekkel a vademberekkel, akik puszta kedvtelésből gyilkolnak. Elment a józan eszed! Mégis mit hittél, mi lesz ennek az egésznek a vége?!

- Nemcsak a bosszú vezérelt, hidd el! Most is úgy gondolom, hogy Lor Drakun megölése igenis több okból szükséges, még akkor is, ha aljas és primitív tett. Gondolj bele, ha meggyilkolná egy ember a ti erősen hierarchikus intézményetek vezérét, az hogy összezavarná a többi titánt. Megrendülne a fene nagy felsőbbrendűségetekbe vetett hitetek, és talán következő vezérnek egy együttműködőbb, nyitottabb személyt választanátok. Talán éppen téged…

- És az nem fordult meg a fejedben, hogy talán nem véletlenül van Drakunnak ilyen fene nagy hatalma, hogy talán kivívta ezt magának valamivel?!

- Indokolt kérdés, bölcs a barátja, Diána. Elnézést, véletlenül meghallottam a beszélgetésüket, és nem álltam meg, hogy közbe ne szóljak - lépett szinte a semmiből hozzájuk a Farkas, észrevétlenül termett mellettük - Nos, ha jól értem, ön eleve elvetélt ötletnek tartja ennek a Drakunnak a megölését.

- Igen, és figyelmeztettem volna erre Diánát, ha elmondja, mire készül. Egy szál késsel senkinek a Földön esélye sincs vele szemben. Lor Drakun ugyanis egy kratak, ami itteni értelmezésben nagyjából ragadozót jelent. A kratakok a legendák szerint azokban az ősi időkben születtek, amikor még éltek a bolygónkon ránk vadászó élőlények, akik belőlünk táplálkoztak. Ők olyan titánok, akik különleges képességekkel jöttek a világra. Ők voltak azok, akik fajunk fennmaradása érdekében kipusztították a ránk veszélyes állatokat. Ezt pedig úgy tették, hogy elsajátították ezen élőlények vadászati módszereit, és ellenük fordították azokat. A kratakokat ezért mindig nagy tisztelet övezte, ők pedig vigyáztak arra, hogy ez így is maradjon. Még a kormányunk sem, amely üldöz mindent, ami a múltban gyökerezik, nem képes uralkodni a kratak-ragadozók fölött. A kratakok zárt közösségben, elvonultan élnek, az anyagi javak gyűjtése helyett önmaguk tökéletesítésére koncentrálnak, kicsit olyanok, mint a Földön a harcos szerzetesek. Néhányuknak azonban azt az utat jelölték ki, hogy beépüljenek a társadalmunkat irányító intézményekbe, és komoly befolyásra szert téve védjék, biztosítsák a kratak közösség fennmaradását. Lor Drakun is ezek közé tartozik.

- Hm. Ez sok mindent megmagyaráz - sommázta Volkovics - Én azért továbbra is úgy hiszem, hogy nincsenek legyőzhetetlenek.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://titanok-sci-fi.blog.hu/api/trackback/id/tr672413375

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása