A titánok kora

A Föld országai globális gazdasági válságtól szenvednek, amikor egy magát titánnak nevező idegen faj érkezik a világűrből. A titán katonák átveszik az irányítást a bolygó fölött, és felsőbbrendűségükre hivatkozva megfosztják az embereket minden önrendelkezési joguktól. A politikai vezetők hamar megalkusznak a titánokkal, a civil ellenállás is elbukik. Diána, egy tehetséges, de bajkeverő hírében álló újságírónő azonban csak látszólag adja fel a küzdelmet, társaival készül valamire, és a titánok sok titkára fényt derít. Ez az első blogregényem, remélem, szívesen olvassátok majd. Kérlek benneteket, hogy hozzászólásokkal segítsetek, és ötletekkel, kérdések felvetésével vegyetek részt ti is a történet alakításában.

Blogregény ajánló

Blogregény.com: Itt olvashatod és alakíthatod a weben kialakuló sci-fi regényt, a Láncvilágot

Friss topikok

  • Kovács Andrea: Kedves Olvasók! Újabb résszel bővült a blogregény. Eszerint már olvasható a 27. rész: A múlt árn... (2010.05.16. 12:55) Üzenet - ÚJ! - 27. rész
  • Wyr: Nagyon jól halad a történet, már várom a 23. részt. Amúgy nagyszerű eddig. (2010.02.15. 14:29) 22. rész: Pusztuljatok!
  • Wyr: Nagyon jól alakul, de ezt te is tudod. :) (2009.10.02. 15:31) 16. rész: A másik nem
  • Wyr: Egyre jobban tetszik. Az nagyon jó, hogy kezd kialakulni a főbb szereplők jelleme. Egyre árnyaltab... (2009.09.15. 11:24) 15. rész: Zsarolás
  • Kovács Andrea: Kedves Olvasók! Megfordítottam a sorrendet az újonnan bekapcsolódó olvasók kedvéért, ezért az új ... (2009.09.10. 18:03) 14. rész: Még egy kis intrika

3. rész: Két évvel korábbban...

Kovács Andrea 2009.08.23. 18:21

Megcsörrent a piros telefon az elnök rezidenciáján. Holdvilágos éjszaka volt, épp csak pirkadni kezdett.

 

- Elnök úr, nézze meg az eget az ablakán keresztül!

- Fura kérés ez hajnali öt tájban, nem gondolja, védelmi miniszter úr? - válaszolta a korai telefonébresztő miatt kissé ingerülten az államfő - Mégis mit nézzek?!

- A Holdat, pontosabban azt, ami mellette van!

Az elnök kelletlenül belebújt papucsába és hálóköntösébe, s a telefonkagylóval a kezében az ablakhoz csoszogott. Széthúzta a függönyt, majd eltátotta a száját:

- Szent szarkofág, ez meg mi?!

- Elnök úr, borzasztó nagy baj van! Hétkor összeül a rendkívüli nemzetbiztonsági bizottság, és berendeltem néhány szakértőt is. Személyesen tájékoztatom önt, de egyelőre elég keveset tudunk. Kérem, jöjjön be minél hamarabb, amint tud - hadarta zaklatottan a miniszter.

- Egy órán belül magánál vagyok - válaszolta kurtán az elnök, majd letette a kagylót. 

Az ülésteremben a máskor unott arccal újságot olvasgató tárcavezetők most izgatottan suttogtak egymás között, amikor sietős léptekkel belépett az elnök:

- Uraim, összefoglalná valaki a kialakult helyzetet? - mondta menet közben a széke felé, a köszönésről meg is feledkezve.

A védelmi miniszter emelkedett szóra:

- Üdvözlöm, elnök úr! Tisztelt hölgyeim és uraim! Nyilvánvalóan már valamennyien megszemlélték azt a furcsa objektumot, amely a Hold mellett jelent meg ma éjszaka, és még most is látható. Egyet tudunk biztosan, hogy nem természeti jelenséggel van dolgunk, hanem határozottan mesterséges építmény, ám a mai tudásunk alapján kizárt, hogy bármelyik ország létrehozhatta. Ebből pedig az következik, hogy idegen eredetű, vagyis az űrből került ide, de fogalmunk sincs, hogyan. Egyik pillanatban még nyoma sem volt, egyetlen obszervatórium sem jelezte a közeledését, azután pedig már mindenki láthatta a saját szemével. Nem tudjuk továbbá, hogy van-e intelligens létforma az objektumon, és azt sem, hogy mi a célja. Arról viszont, sajnos, már értesültünk, hogy a mesterséges égitest óriási tömege miatt súlyos katasztrófák sorát indította el a Földön: földrengéseket, áradásokat okozott. Az egész világot készületlenül érte, ezért nagyon sok az áldozat, máris több tízmillió halottról kaptunk jelentéseket. Az anyagi kár is tetemes, egyelőre megbecsülni sem tudjuk. Leginkább a vízparti területeket sújtották a természeti katasztrófák, az Egyesült Államok partvidékén például, több nagyváros víz alá került. Nálunk, mivel nincs tengerünk, szerencsére, kisebb a baj, a mentést végző alakulatok folyamatosan dolgoznak.

- Képesek vagyunk elpusztítani az objektumot? Már ha arra a döntésre jutunk, hogy ez szükséges…

- Elnök úr, ez sajnos, lehetetlennek látszik, legalábbis szövetségeseink eddigi tájékoztatása szerint. A nukleáris csapásmérés ilyen távolságból lehetetlen, és egyébként is rendkívül kockázatos volna, a titokban végzett lézerfegyver-kísérletekről pedig egyelőre még a szövetség tagállamai egymásnak sem adnak információt. Ebben a pillanatban is üléseznek a NATO brüsszeli parancsnokságán, azt hiszem, jelenleg nem tehetünk mást, mint várjuk a döntésüket. Úgy tudom, a NATO felvette a kapcsolatot az orosz és a kínai vezetéssel, sőt még Iránnal is, hogy közösen találjanak megoldást az emberiség egészét veszélyeztető problémára.

- Szóval, egyelőre ennyi, uraim. Menjenek, végezzék a dolgukat, és haladéktalanul tájékoztassanak minden fontos fejleményről - zárta le a megbeszélést az elnök, ám amikor felemelkedett székéből, hogy távozzon, sajtótitkára kopogás nélkül rontott be a terembe:

- Elnök úr, uraim, jöjjenek gyorsan, látniuk kell, mi megy a tévében!

 

Diánát aznap kora reggel szintén telefoncsörgés verte fel álmából. A rádiótól hívták:

- Szedj össze mindent, amit tudsz, félóra múlva élőben kapcsolunk, azután menj ki az utcára, és ha visszajöttél, újra beadunk adásba. Annyiszor jelentkezz, ahányszor csak tudsz, egy csomó külföldi tudósítónkat elveszítettük - hadarta izgatottan a felelős szerkesztő.

Diána mechanikus mozdulattal bekacsolta a számítógépet és a tévét, majd kitámolygott a konyhába egy kávéért, addig fel sem fogta igazán, amit hallott. Felnézett a plafonra, a lámpa kissé imbolygott. A Kijev belvárosában álló, vastag falú régi ház földszinti lakásában csak ennyi érződött az egész bolygót megrázó földrengésekből. Szórakozottan kinézett a konyha ablakán keresztül az égre: olyan álomszerűnek tűnt, amit látott. Kintről autódudák és szirénák hangja hallatszott.  

A kávésbögrével a kezében visszament a szobába, hogy belenézzen a hírekbe. Összedőlt házak, sérülteket mentő tűzoltók, menekülő emberek, holttestek és gondterhelt arccal nyilatkozó tisztségviselők képeit mutatták az ukrán tévécsatornák. Diána igyekezett a munkájára koncentrálni, és nem gondolni arra, hogy mindezt hamarosan a saját szemével látja majd, ha kiteszi a lábát az utcára.      

Hirtelen megszakadt a közvetítés minden csatornán, hiába nyomkodta Diána a távirányító gombjait. Ám rövid idő elteltével váratlanul visszatért a kép: fura, hosszú fekete hajú, fekete ruhás alakok foglalták el a képernyőt. Egyikük, amelyik előrébb állt a többinél, megszólalt:

- Mi egy idegen faj katonái vagyunk. Humanoidok, akárcsak maguk. Nevezzenek bennünket titánoknak. Én a parancsnok vagyok, a nevem Lor Drakun. Azért jöttünk, hogy átvegyük az irányítást a Földnek nevezett bolygón. Ne próbálkozzanak támadással, úgysem képesek nekünk ártani, és ha nem muszáj, mi sem bántunk senkit. Hamarosan tárgyalni fogunk a Föld vezetőivel.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://titanok-sci-fi.blog.hu/api/trackback/id/tr271114209

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása