A titánok kora

A Föld országai globális gazdasági válságtól szenvednek, amikor egy magát titánnak nevező idegen faj érkezik a világűrből. A titán katonák átveszik az irányítást a bolygó fölött, és felsőbbrendűségükre hivatkozva megfosztják az embereket minden önrendelkezési joguktól. A politikai vezetők hamar megalkusznak a titánokkal, a civil ellenállás is elbukik. Diána, egy tehetséges, de bajkeverő hírében álló újságírónő azonban csak látszólag adja fel a küzdelmet, társaival készül valamire, és a titánok sok titkára fényt derít. Ez az első blogregényem, remélem, szívesen olvassátok majd. Kérlek benneteket, hogy hozzászólásokkal segítsetek, és ötletekkel, kérdések felvetésével vegyetek részt ti is a történet alakításában.

Blogregény ajánló

Blogregény.com: Itt olvashatod és alakíthatod a weben kialakuló sci-fi regényt, a Láncvilágot

Friss topikok

  • Kovács Andrea: Kedves Olvasók! Újabb résszel bővült a blogregény. Eszerint már olvasható a 27. rész: A múlt árn... (2010.05.16. 12:55) Üzenet - ÚJ! - 27. rész
  • Wyr: Nagyon jól halad a történet, már várom a 23. részt. Amúgy nagyszerű eddig. (2010.02.15. 14:29) 22. rész: Pusztuljatok!
  • Wyr: Nagyon jól alakul, de ezt te is tudod. :) (2009.10.02. 15:31) 16. rész: A másik nem
  • Wyr: Egyre jobban tetszik. Az nagyon jó, hogy kezd kialakulni a főbb szereplők jelleme. Egyre árnyaltab... (2009.09.15. 11:24) 15. rész: Zsarolás
  • Kovács Andrea: Kedves Olvasók! Megfordítottam a sorrendet az újonnan bekapcsolódó olvasók kedvéért, ezért az új ... (2009.09.10. 18:03) 14. rész: Még egy kis intrika

Intro (vagyis első előtti rész)

Kovács Andrea 2009.08.23. 18:39

- Jó kávét főzöl? - jött a kérdés a telefonvonal túloldaláról.

 

- A legjobbat. Miért? - kérdezett vissza Diána.

- Mert a büfésünk pocsékat. Ha egyszer sikerül kirúgatnom, beajánllak a helyére.

- Nagyon vicces. Addig is, nincs valami más munka? Bármi megfelelne.

- Neked való nincs. Létszámstop van. A nyáron ugyan felvettek néhány újságíró gyakornokot aprópénzért lóti-futi melókra, de hát ilyet nem lenne pofájuk neked felajánlani. Van viszont egy ismerősöm, aki táncos lányokat keres az éjszakai bárjába…

- Az a gond, hogy anyukám nem engedi, hogy vetkőzzek, mert félt, hogy megfázom. Majd hívj, légyszi, ha tudsz valami mást. 

A harmincas évei elején járó újságírónő letette a telefonkagylót, dühösen elnyomta a cigarettáját, majd kifújta a levegőt, és egy húzásra felhajtotta a vizespohárból a vodkát.

„Ezt a bukót!” - gondolta: „Jópofának hiszi magát ez a beképzelt suttyó paraszt. A fajtájával van tele az egész magyar média.”

Újabb cigire gyújtott.

„Mi a szent szar történt itt, amíg oda voltam?” - dohogott magában - „Tényleg feketeseggű lettem a szakmámban? Már szinte minden újságírót, szerkesztőt felhívtam, akit csak ismerek, és semmi, csak udvarias lekoptatás. Asszem, átmenetileg más melót kell keresnem. Gáz, hogy semmi máshoz nem értek.”  

Még egy vodkát töltött magának, de amikor a szájához emelte a poharat, egy szélfuvallat a konyha ablakán keresztül az arcába fújta hosszú, vörösre festett haját. Míg félresöpörte hajtincseit, önkéntelenül kinézett, fel az égboltra, a két Holdra. Mellettük észrevehetetlenné váltak a csillagok.

A második vodka már kissé a fejébe szállt, ami némileg tompította benne az önsajnálatot. Kezdett kicsit jobbkedve lenni.

„Majd holnap sajnálom tovább magam, másnaposan”. Ettől a gondolattól vezetve ismét félig töltötte vodkával a vizespoharat.

                                             

                                                                       - 0 -  

 

Ketten álltak a Föld körüli pályán keringő űrállomás kilátóablaka előtt. Egymáshoz beszéltek, de nem néztek egymásra: a kékbolygón felejtették a tekintetüket.

- Megtaláltátok őt?

A másik igenlően bólintott a kérdésre:

- Könnyű dolgunk lesz vele. Eléggé ki van bukva. Mindent elvesztett, ami fontos volt neki: a szerelmét, a munkáját, valószínűleg a hitét is. Most haragszik az egész világra. Habár ettől kiszámíthatatlan lehet. Nincs vesztenivalója, ezért nehéz megjósolni, mire hogyan reagál.

- Ezt bízd rám, megoldom, mint mindig. Tisztában vagyok azzal, hogy az itteniek mások, és nem szabad alábecsülni őket. Még sohasem estem ebbe a hibába. Meglátjuk, elfogadja-e a felkínált lehetőséget, aztán kiderül, mire jutunk vele.

- Most olyan helyzetben van, hogy aligha tudja visszautasítani.

- Én is erre számítok.

A két hímnemű idegen hosszú, fekete, egyenes hajzatának szálai lassú, alig észrevehető rítustáncot jártak a szellőzőkből kiáradó légfuvallatoktól. Ez azonban egy cseppet sem vonta el figyelmüket beszélgetés közben. Az sem, hogy a szellőzőjáratok a foglyok kopácsolásának hangját hozták messziről, bár elég jól hallhatóan. A narancsfényű lámpák földöntúli színt kölcsönöztek rézvörös arcbőrüknek.  

- Biztos vagy abban, hogy sikerülni fog?

- Még sohasem vallottam kudarcot.

- Mire számítasz? Mégis, mi lesz ennek az egésznek a vége?

- Hazatérünk. Méghozzá hősökként. Csak bízz bennem!

- Azért bocsáss meg, ha vannak fenntartásaim. Ez egy nagyon kusza világ. Különböző országok eltérő szabályokkal. Fogyasztásra épülő gazdaság, amiből törvényszerűen következik a folytonos ingadozás. Hullámgörbe. Ráadásul, érkezésünkkor épp válságban volt a gazdaságuk, a helyzetükön pedig tovább rontott a természeti katasztrófa, amit mi okoztunk.

- Ezek könnyen orvosolható problémák. A politikusok itt is olyanok, mint nálunk, a saját zsebükre van csak gondjuk, azt pedig mi könnyedén teletömjük. A nélkülözők pedig hamarosan messiásként tekintenek majd ránk, mert nekik is csöpögtetünk valamit. Máris egyre többen kedvelnek bennünket, az ellenállást is sikerült elfojtanunk. A jól irányított kommunikációval pedig itt is befolyásolhatók a nagytömegek. Ennek a világnak elsősorban rendre van szüksége, és mi ezt megadjuk nekik.

- Remélem, tudod, mit csinálsz. Ha rossz kockát húzol ki, összedől az egész kockavár. Ezért veszélyes beavatkozni más világok életébe. Beláthatatlan és helyrehozhatatlan következményei lehetnek...

- Csak annyira avatkozunk be, amennyire szükséges.

- Szükséges? És kinek?!

- Elsősorban nekünk. De ne aggódj, azért ők is jól járnak majd.

- És a szabad akarat?

- Olyan nem létezik. Mint mondtam, mindenki befolyásolható.  

Miután erre a másik már nem válaszolt, odafordult hozzá, és búcsúzóul kurtán csak ennyit mondott:

- Azt javaslom, vágasd le a hajad, mielőtt a Földre mész. Könnyebb lesz elvegyülnöd.   

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://titanok-sci-fi.blog.hu/api/trackback/id/tr611333178

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.