A titánok kora

A Föld országai globális gazdasági válságtól szenvednek, amikor egy magát titánnak nevező idegen faj érkezik a világűrből. A titán katonák átveszik az irányítást a bolygó fölött, és felsőbbrendűségükre hivatkozva megfosztják az embereket minden önrendelkezési joguktól. A politikai vezetők hamar megalkusznak a titánokkal, a civil ellenállás is elbukik. Diána, egy tehetséges, de bajkeverő hírében álló újságírónő azonban csak látszólag adja fel a küzdelmet, társaival készül valamire, és a titánok sok titkára fényt derít. Ez az első blogregényem, remélem, szívesen olvassátok majd. Kérlek benneteket, hogy hozzászólásokkal segítsetek, és ötletekkel, kérdések felvetésével vegyetek részt ti is a történet alakításában.

Blogregény ajánló

Blogregény.com: Itt olvashatod és alakíthatod a weben kialakuló sci-fi regényt, a Láncvilágot

Friss topikok

  • Kovács Andrea: Kedves Olvasók! Újabb résszel bővült a blogregény. Eszerint már olvasható a 27. rész: A múlt árn... (2010.05.16. 12:55) Üzenet - ÚJ! - 27. rész
  • Wyr: Nagyon jól halad a történet, már várom a 23. részt. Amúgy nagyszerű eddig. (2010.02.15. 14:29) 22. rész: Pusztuljatok!
  • Wyr: Nagyon jól alakul, de ezt te is tudod. :) (2009.10.02. 15:31) 16. rész: A másik nem
  • Wyr: Egyre jobban tetszik. Az nagyon jó, hogy kezd kialakulni a főbb szereplők jelleme. Egyre árnyaltab... (2009.09.15. 11:24) 15. rész: Zsarolás
  • Kovács Andrea: Kedves Olvasók! Megfordítottam a sorrendet az újonnan bekapcsolódó olvasók kedvéért, ezért az új ... (2009.09.10. 18:03) 14. rész: Még egy kis intrika

13. rész Intrika

Kovács Andrea 2009.08.23. 18:05

Lor Drakun fel-alá járkált az irodájában. Hirtelen gondolt egyet, és megnyomott egy gombot az íróasztalán. A következő pillanatban egy őr lépett be szótlanul, utasításra várva.

 

- Hozza ide azonnal Dzsemal Gort, a kutatási részlegről! Mondja neki, hogy haladéktalanul jelentést várok tőle - mondta. Hangjában nyoma sem volt érzelmeknek, csak célratörő határozottságnak.

Dzsemal Gor szürke kispont volt a részlegen Gero Vratal távozásáig. Tehetségtelenségének köszönhetően lassan haladt előre a ranglétrán. Szívből gyűlölte az állandóan zseniális ötletekkel előálló tudós Gero Vratalt, aki alaposan leelőzte őt az előmenetelben. Dzsemal Gor tudta, hogy ő nem különleges, de fűtötte őt az ambíció, és a kudarcaiért igyekezett mindig másokat okolni. Lor Drakunt sem szívelte ugyanezen okból.

Néhány perc elteltével Dzsemal Gor belépett Lor Drakun irodájába.

A titánok vezére nem állt fel, hanem hanyagul hátradőlt székében. Gesztusaival egyértelműen érzékeltette a belépővel, hogy nem tartja nagyra őt.

- Hogy állnak a szerkezettel? - tért rögtön, különösebb udvariaskodás nélkül a tárgyra.

- Örömmel jelenthetem, hogy gyakorlatilag elkészült...

- Embereken kipróbálták már?

- Még nem, de alapjában véve készen áll a tesztekre. Van ugyanakkor egy elég komoly gondunk: a gép valószínűleg csak akkor fog működni, ha az alany önként vállalja a kommunikációt. Tehát az alanyt mindenképpen rá kell vennünk az együttműködésre, mert ha ellenáll, nem jön létre a kapcsolat. Ezt egyelőre nem tudjuk kiküszöbölni vagy bármi módon is áthidalni. Persze, jól jönne most Gero Vratal leleményessége…

- Gero Vratal most más fontos feladatot teljesít.

- Persze, fodrászost játszik odalent, és új hajszárítómodelleken kísérletezik - jegyezte meg kicsit sem titkolt gúnnyal Dzsemal Gor. Élvezte, hogy éreztetheti a „hatalmas” Lor Drakunnal, hogy őt aztán nem vezetheti az orránál fogva, mert tudja, amit tud. 

Lor Drakun tisztában volt azzal, hogy egy tehetségtelen, ámde becsvágyó alkalmazott veszélyesebb egy lázadónál. Igyekezett ezért a hangját a lehető legjobban megkeményíteni:

- Haladéktalanul kezdjenek hozzá az emberkísérletekhez! Ne feledje, hogy csak itt, az állomáson több ezer foglyunk van. Némelyiküket bevonhatja a gép tökéletesítésébe is. Ott van például, az a Tarasz nevű lázadó, úgy tudom, ő fizikus. Nyilván szívesebben töltené az idejét kutatással, mint kétkezi munkával, úgyhogy még magának sem okozhat gondot rávenni őt az együttműködésre. A potenciális alanyoknak pedig ígérje meg, hogy ha önként alávetik magukat, és túlélik, szabadon eltávozhatnak az állomásról. Meglátja, milyen szívesen együttműködnek majd magával. Persze, ha nem boldogul velük, jelentse nekem azonnal! Tartsa észben, hogy meggyőzésben elég jó vagyok. Ja, és kérem, azt a Tarasz nevűt semmiképp se használja alanynak, rá még később szükségünk lehet.

Lor Drakun laza kézmozdulattal az ajtóra mutatott, jelezve beosztottjának, hogy részéről befejezettnek tekinti a beszélgetést. Amint bezárult az ajtó Dzsemal Gor mögött, a titán vezér idegesen dobolni kezdett ujjaival az íróasztalán. Az ellenszenv kölcsönös volt köztük megismerkedésük első pillanatától fogva. Míg Dzsemal Gor irigyen figyelte Lor Drakun és a hozzá hasonló született tehetségek gyors előrehaladását a ranglétrán, úgy Drakun tisztában volt azzal, hogy a Gor-féle kis stílű alakok mennyi kellemetlenséget is okozhatnak. Tudta, hogy Gor volt az a névtelen feljelentő, aki miatt rendkívüli pénzügyi vizsgálat folyt a Tratoriánnál, ami nyomán lelepleződtek, és menekülni kényszerültek a világukból. Azt azonban még nem sikerült megfejtenie, hogy Dzsemal Gor akkor miért is vett részt a szökésben. „Talán két lovat akar megülni egy fenékkel, ehhez viszont nincs elég esze” – gondolta magában Lor Drakun. Egyszer csak hátradőlt, és halványan elmosolyodott magában. Eszébe jutott egy eset, amikor Gero Vratal csúnyán megtréfálta Dzsemal Gort. Elhintette a kutatási részlegen azt a pletykát, hogy ő - mármint Lor Drakun - ki akarja rúgni a Tratoriántól Gort, mert nincs megelégedve a teljesítményével. Az a hülye Gor egész héten támogató aláírásokat gyűjtött magának, majd kihallgatást kért. Lor Drakunnak eszébe jutott, mennyire nehezére esett komoly arccal átvennie a szignókkal teli listát, és végighallgatnia Gor kétségbeesett monológját arról, milyen eredményeket köszönhet neki az intézmény, és mekkora tévedés lenne, egy ilyen megbízható, a kormányához és a főnökeihez lojális, tapasztalt szakembert elbocsátani. Azonnal átlátta, hogy csakis Gero Vratal újabb tréfájáról lehet szó, de nem árulta el ennek a sültbolondnak, hogy rászedték, azaz igazából nemhogy őt, de éppen akkor senkit sem akart kirúgni. Végül csak annyit mondott Gornak, hogy ezúttal megúszta, de a jövőben sokkal jobban kell igyekeznie.

Lor Drakunnak csak most jutott eszébe, hogy kissé elkalandoztak a gondolatai. Aznap nehezére esett a koncentrálás. Fáradtnak érezte magát. Máskor, hasonló esetben pont ilyenkor volt elemében. Mármint akkor, amikor ki kellett találnia, hogyan vegyen rá valakit az önkéntes együttműködésre. Legjobban éppen ezt élvezte: a terv kigondolását. A megvalósítás része utána már rutinból jött neki, ezért az már kevésbé izgatta. A tervei annyira holtbiztosak voltak, hogy nem kellett meglepetéstől tartania. Mindig minden úgy történt, ahogy eltervezte. De most, talán először életében, valami fura előérzet nyugtalanította. Most először bizonytalan volt abban, beválik-e a terve. Sőt, maga a terv sem akart sehogy sem összeállni a fejében. S mivel nem volt az ilyesmihez szokva, fölöttébb bosszantották ezek az érzések. Ez a világ a lakóival más volt, csak a felszínen hasonlított az övére. A sajátjait, mármint a titánokat már rég kiismerte. Őket tudta kezelni, bár az ilyen Gor-féle kis szemétládák néha-néha beleköptek a levesébe, azért végül mégis minden úgy alakult, ahogy eltervezte. Mert mindig volt „B” terve is. Tulajdonképpen tudtán kívül Gor is az ő tervének része volt. Lor Drakun kihasználta Gor karriervágyát és aljasságát. Előre tudta, hogy vagy ő, vagy valamelyik másik hozzá hasonló feljelenti majd, és így elkerülhetetlen lesz, hogy elinduljanak a másik világba. Enélkül, ki tudja, mikor indulhattak volna el, ő pedig nem akart sokáig várni. Türelmetlenné vált.

„Hmm! Türelmetlenség” - gondolta. Ez is egy új érzés, amit ez az új világ okozott benne. Előtte mindig képes volt fegyelmezetten kivárni, míg valaminek eljön az ideje. A kivárás mindig meghozta a maga gyümölcsét. Az utazást viszont annyira akarta, hogy nem érdekelte, vissza tudnak-e térni valaha. Kockáztatott, azt pedig mindig szerette. A kockázat inspirálta. A Tratorián viszont az utóbbi időben már nem. Ezen a projekten kívül már nem jelentett neki kihívást a munkája, kezdett belefásulni. Unatkozott. Egyébként sem tartotta semmi otthon: nem volt felesége, családja. A hivatásának élt, a nőkkel sosem tervezett hosszútávra. Ám ez a Diána nevű lány erről a világról igencsak felkeltette az érdeklődését. Még mindig úgy érezte, hogy nem tud róla eleget, ezért volt bizonytalan a terve is. Volt valami Diánában, ami hiányzott azokból a nőkből, akiket a saját világában megismert. Minél többet tudott meg róla, annál kíváncsibbá tette őt. Minden beszélgetésük után újabb kérdések vetődtek fel benne. Az volt az érzése, mintha sohasem tudná kiismerni teljesen ezt a lányt. A többi nőt általában hamar kiismerte, s azután már érdektelenné váltak a számára. Diána azonban más volt. Nemcsak külsőre találta vonzónak, de izgatta a lány belső lénye is. Kihívást jelentetett neki kiismerni őt, ezért érezte azt, hogy nem elég a sajtótájékoztatókon találkoznia vele. Többet akart. Többször látni őt, és együtt lenni vele. Ez megint egy új érzés volt neki, ami ráadásul nem bosszantotta, hanem inkább meglepte, és ezért felvillanyozta őt.

Az órájára nézett. Eljött a sajtótájékoztató ideje.

Lor Drakun belépett a terembe. Megjelenésére - mint mindig - elcsendesedtek az addig egymás között beszélgető újságírók. Figyelmes tekintetek meredtek rá. Ezt fölöttébb szerette.

- Üdvözlök mindenkit! - kezdte, majd csakúgy mellesleg hozzátette: - Diána, látom új a frizurája, talán új fodrásza van? Ha végeztünk, kérem, jöjjön be hozzám, beszélni szeretnék négyszemközt magával! 

 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://titanok-sci-fi.blog.hu/api/trackback/id/tr531297925

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Wyr · http://blogregeny.com 2009.08.10. 18:02:49

Na végre. Már vártam. Egyre jobb lesz. A vége nagyon jó az új frizurás célzással.