A titánok kora

A Föld országai globális gazdasági válságtól szenvednek, amikor egy magát titánnak nevező idegen faj érkezik a világűrből. A titán katonák átveszik az irányítást a bolygó fölött, és felsőbbrendűségükre hivatkozva megfosztják az embereket minden önrendelkezési joguktól. A politikai vezetők hamar megalkusznak a titánokkal, a civil ellenállás is elbukik. Diána, egy tehetséges, de bajkeverő hírében álló újságírónő azonban csak látszólag adja fel a küzdelmet, társaival készül valamire, és a titánok sok titkára fényt derít. Ez az első blogregényem, remélem, szívesen olvassátok majd. Kérlek benneteket, hogy hozzászólásokkal segítsetek, és ötletekkel, kérdések felvetésével vegyetek részt ti is a történet alakításában.

Blogregény ajánló

Blogregény.com: Itt olvashatod és alakíthatod a weben kialakuló sci-fi regényt, a Láncvilágot

Friss topikok

  • Kovács Andrea: Kedves Olvasók! Újabb résszel bővült a blogregény. Eszerint már olvasható a 27. rész: A múlt árn... (2010.05.16. 12:55) Üzenet - ÚJ! - 27. rész
  • Wyr: Nagyon jól halad a történet, már várom a 23. részt. Amúgy nagyszerű eddig. (2010.02.15. 14:29) 22. rész: Pusztuljatok!
  • Wyr: Nagyon jól alakul, de ezt te is tudod. :) (2009.10.02. 15:31) 16. rész: A másik nem
  • Wyr: Egyre jobban tetszik. Az nagyon jó, hogy kezd kialakulni a főbb szereplők jelleme. Egyre árnyaltab... (2009.09.15. 11:24) 15. rész: Zsarolás
  • Kovács Andrea: Kedves Olvasók! Megfordítottam a sorrendet az újonnan bekapcsolódó olvasók kedvéért, ezért az új ... (2009.09.10. 18:03) 14. rész: Még egy kis intrika

16. rész: A másik nem

Kovács Andrea 2009.07.31. 17:35

- Ez esetben nemet mondok én is. Mármint az együttműködésre - válaszolta Diána Lor Drakunnak. Megmakacsolta magát, miután erősen meglepte a titánok vezérének nemleges válasza arra, hogy gondolkodási időt kért. Ez tényleg váratlanul érte, és rendesen összezavarta őt.

 

Amint ezt kimondta, felállt, búcsúzásképpen biccentett a fejével, és elindult kifelé. Az ajtó azonban nem nyílt ki.

- Mit jelentsen ez? Fogoly vagyok? - Diána zavarba jött, és egy kicsit meg is ijedt, de nagyon igyekezett, hogy ezt a titán vezér ne vegye észre rajta.

- Természetesen nem - válaszolta Lor Drakun elképesztő nyugalommal úgy, hogy közben még csak a lányra se nézett - kiengedem, amint biztos leszek abban, hogy valóban tisztában van döntése következményeivel.

Diána még mindig az ajtó előtt állt, sarokba szorítva érezte magát, és ettől kezdett dühös lenni:

- Higgye el, Drakun, hogy elsőre is felfogtam minden szavát, de mérget vehet arra, hogy nem dőlök be a zsarolási trükkjének. Rendben, kiszivárogtatja, hogy asztrális síkon kapcsolatba kerültem magával. Kíváncsi vagyok, hányan hiszik majd el.

- Alábecsül engem. Ettől sokkal hihetőbb történeteket szoktam kiszivárogtatni. Könnyebb egy hazugságot elhinni az igazságnál, de ezt maga is tudja, hiszen ebből él. Vagy újságíróként nem politikusok hazug magyarázkodásait adja tovább az embereknek, miközben tudja, sőt, ők is tudják, hogy maga tudja, hogy hazudnak, de nem tehet ellene semmit, hát nem erről szól a maga munkája?

- Maga pedig alábecsüli az újságírókat. Azért vannak még eszközeink…

- Ellenem magának most nincs - Lor Drakun közben felállt és az ajtófélfának támaszkodva a lány elé állt. Egyenesen a szemébe nézett, úgy folytatta:

- Az ember társas lény, maga, Diána, viszont hamarosan nagyon, nagyon egyedül marad. Meg fogják vetni magát, egyetlen barátja sem marad, egy ember sem, akitől akár csak egy jó szót is kaphatna. Vajon meddig fogja bírni? Jobban tenné, ha itt maradna velem az űrállomáson. Több időt tölthetnénk együtt, és közben megkedvelne engem.

- Álmában, Drakun! Most azonnal eresszen ki!

- Rendben - emelte el kissé teátrálisan a kaját az ajtófélfáról a titánok vezére, majd miközben félre állt az útjából, még utána szólt:

- Úgyis visszajön, ha nem lesz hova mennie.

Diána sietve lépett ki az ajtón. A szíve hevesen vert a dühtől, és sírás fojtogatta. Egyenesen a transzportáló felé tartott, mihamarabb ki akart jutni az űrállomásról. A zihálástól szédülés fogta el, úgy érezte, mintha a lábai gyengülnének, cserbenhagyják őt. Minden erejét össze kellett szednie, hogy odaérjen a szállítószerkezethez, ám a Földre már ájultan érkezett meg.

Amikor magához tért egy fehérköpenyes alak hajolt fölé:

- Jobban van?

- Mi történt? Hol vagyok?   

- A transzportállomás elsősegélyén. Elvesztette az eszméletét. Nyilván kimerültségtől vagy stressztől. Egy kiadós alvás rendbe hozná. Adjak egy gyenge nyugtatót?

- Kösz, nem, még dolgom van. Mennyi az idő?

- Pár perc múlva hat.

- Azonnal mennem kell.

- Biztos, hogy jól van?

- Persze. Nem lesz gond.

Odakint már szürkült, felgyulladtak az utcai lámpák. Diána valahogy túl erősnek érezte a fényüket, bántotta a szemét. A kirakatok neonvilágítását is alig bírta, nem tudta, hová kapja a fejét. Még mindig szédült, és kiszáradt a torka. Közben fura érzés fogta el, mintha minden járókelő őt bámulná, és valahogy olyan furán néztek rá. Fürkészőn vagy megvetéssel, nem tudta eldönteni, de abban biztos volt, hogy nem barátságosan.

Villamosra szállt, bár ki nem állhatta a tömegközlekedést, most kénytelen volt. Az autója otthon maradt, Gero Vratal fodrászüzlete pedig elég messze volt ahhoz, hogy odáig gyalogoljon. Menet közben kifelé bámult az ablakon. Egy másik villamos jött szembe, Diána érzése szerint hihetetlen nagy sebességgel száguldott el mellettük, mégis, mintha hosszú percekig tartott volna, míg elhaladt. Utasai arcát is élesen látta, azok egyenesen rá bámultak, és követték őt a tekintetükkel. Most már biztos volt benne, hogy mindannyian őt nézték. Ijedtében elkapta a tekintetét, és a vele együtt utazók felé fordult. Ők is őt nézték érzéketlen, üveges tekintettel. Diánát már-már hatalmába kerítette a pánik. A szíve ismét hevesen vert. Nem értette, mi történik körülötte. Lesütötte a szemét.

A hangosbemondón monoton gép hang közölte a következő megálló nevét, majd egyszercsak így folytatta:

- Diána, magának itt a végállomás. Szálljon le!        

Diána ijedtében felkapta a fejét, zavartan körbenézett. Még mindig üveges tekintetek meredtek rá. Amint kinyílt az ajtó, sietve leugrott a villamosról, és futásnak eredt. Két megállóval hamarabb szállt le. Szaladt, ahogy csak bírt, határozottan úgy érezte, hogy mindenki megbámulja őt.

- Hova fut? Nincs hova mennie - hallotta, de nem tudta, honnan jött a hang. Hátranézett. Egy háromszemű férfi nézett vissza rá, s közben eszelősen vigyorgott. Diána már teljes erejéből futott, szembe vele pedig egyre többszemű emberek jöttek: nemcsak három, de négy, öt, hat vagy még annál is több szemük volt, és valamennyivel őt bámulták.

A fodrászüzlet ajtaja zárva volt, mire odaért, de bent még égett a villany. Hevesen dörömbölni kezdett. Gero Vratal kíváncsian nézett rá. Diána megnyugvással vette tudomásul, hogy a titánnak csak két szeme van, szóval eggyel sem több a normálisnál.

- Diána, mostantól a szokásoddá válik, hogy kizárólag zárás után toppansz be hozzám? Na, kerülj beljebb! Nem festesz valami jól. Talán történt valami?

- Drakun mindent tud. Mármint arról, amiről beszéltünk - mondta a futástól akadozó lélegzettel Diána. 

- Ezek szerint megint új hajszárítóra lesz szükségem. De te jól vagy? Úgy nézel ki, mint aki rögtön összeesik.

- Ne bámulj így! Még a végén kinő a harmadik szemed, mint a többieknek…

- Te miről beszélsz?! Várj csak, hol is futottál össze Lor Drakunnal?

- Behívott a lakosztályába dumcsizni, a szemét, ott akart tartani…

- Megkínált valamivel?

- Aha, kávéval.

- Most már értem. Drakun begyógyszerezett. Hallucinálsz, szívem, de ne aggódj, hamarosan elmúlik. Régi trükkje már ez a hallucinogén szer. De hogy-hogy kijutottál? El kellett volna vesztened az eszméletedet egy pár percre.

- El is ájultam, épp transzportálás közben. A Földön térítettek magamhoz.

- Ez nem semmi! - mosolyodott el az elégedettségtől Gero Vratal - Erősebb vagy, mint Drakun gondolta. A jelek szerint elszámította magát, mert még az űrállomáson kellett volna összeesned, ehelyett, te visszajutottál a Földre.

- Nem értem az egészet. Mi a fenéért csinálta ezt velem? Már akkor beadta a gyógyszert, amikor még nem is tudhatta, hogy engedek-e a zsarolásának vagy sem.

- Drakun szeret biztosra menni. Ez a szer irányítható hallucinációkat vált ki, egyébként pár óra alatt kitisztul a szervezetből, nincs semmiféle káros hatása. Viszont Drakun igen hatásosan tudja a segítségével együttműködésre bírni a vallatottakat. Mázli, hogy kijutottál, így nem suttoghatott a füledbe. Egyébként, mivel fenyegetett meg?

- Azzal, hogy kiszivárogtat rólam valamit, amitől elfordulnak majd tőlem a barátaim, és egyedül maradok. Közellenséget csinál belőlem, vagy valami ilyesmit.

Gero Vratal komoran bólintott egyet:

- Igen, az ember társas lény, ezért az alanyt el kell szigetelni, hogy megtörjön. Régi, jól bevált módszer a mi rendfenntartóinknál. Drakun is ott tanulta, és tökélyre fejlesztette. Abból, hogy ide jöttél, arra következtetek, hogy egyelőre nem engedtél a zsarolásnak. Kérdés, hogy a barátaid mennyire bíznak benned.

- Nem tudom. Egyébként sem sok maradt belőlük, és fogalmam sincs, hogy Drakun mit akar elterjeszteni rólam, ami miatt ellenem fordulnának. Azt mondta, nem olyan hülye, hogy az asztrális kapcsolatunkról beszéljen, azt úgy sem sokan hinnék el. Nincs valami tipped? Jó lenne előre tudni, akkor talán felkészülhetnék…

- Nem tudsz felkészülni, Drakun az ilyesmiben jól improvizál. Ha megteszi, akkor tényleg egyedül maradsz. Vajon meddig bírod?

- Fogalmam sincs. Már az iménti hallucinációm is kis híján kikészített. Olyan volt, mintha mindenki engem bámulna, és közben gyűlölnének.

- Menj el a pszichiáteredhez, ahhoz a Kempelen professzorhoz. Ő talán fel tud készíteni.

- Gero, te honnan tudsz ennyit rólam?

- Ez egyelőre hadd legyen az én titkom.


 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://titanok-sci-fi.blog.hu/api/trackback/id/tr551413109

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Wyr · http://blogregeny.com 2009.10.02. 15:31:35

Nagyon jól alakul, de ezt te is tudod. :)