A titánok kora

A Föld országai globális gazdasági válságtól szenvednek, amikor egy magát titánnak nevező idegen faj érkezik a világűrből. A titán katonák átveszik az irányítást a bolygó fölött, és felsőbbrendűségükre hivatkozva megfosztják az embereket minden önrendelkezési joguktól. A politikai vezetők hamar megalkusznak a titánokkal, a civil ellenállás is elbukik. Diána, egy tehetséges, de bajkeverő hírében álló újságírónő azonban csak látszólag adja fel a küzdelmet, társaival készül valamire, és a titánok sok titkára fényt derít. Ez az első blogregényem, remélem, szívesen olvassátok majd. Kérlek benneteket, hogy hozzászólásokkal segítsetek, és ötletekkel, kérdések felvetésével vegyetek részt ti is a történet alakításában.

Blogregény ajánló

Blogregény.com: Itt olvashatod és alakíthatod a weben kialakuló sci-fi regényt, a Láncvilágot

Friss topikok

  • Kovács Andrea: Kedves Olvasók! Újabb résszel bővült a blogregény. Eszerint már olvasható a 27. rész: A múlt árn... (2010.05.16. 12:55) Üzenet - ÚJ! - 27. rész
  • Wyr: Nagyon jól halad a történet, már várom a 23. részt. Amúgy nagyszerű eddig. (2010.02.15. 14:29) 22. rész: Pusztuljatok!
  • Wyr: Nagyon jól alakul, de ezt te is tudod. :) (2009.10.02. 15:31) 16. rész: A másik nem
  • Wyr: Egyre jobban tetszik. Az nagyon jó, hogy kezd kialakulni a főbb szereplők jelleme. Egyre árnyaltab... (2009.09.15. 11:24) 15. rész: Zsarolás
  • Kovács Andrea: Kedves Olvasók! Megfordítottam a sorrendet az újonnan bekapcsolódó olvasók kedvéért, ezért az új ... (2009.09.10. 18:03) 14. rész: Még egy kis intrika

15. rész: Zsarolás

Kovács Andrea 2009.07.31. 17:36

Lor Drakun a folyosón várta Diánát a sajtótájékoztató után: - Kövessen, kérem! - mondta, majd elindult előre. Egy jellegtelen ajtóhoz ért. Kinyitotta, és betessékelte a lányt.

 

- Ez nem az irodája, Drakun!

- Nem, Diána, ez a lakosztályom. Úgy gondoltam, itt kényelmesebben beszélgethetünk.

- Remek, adunk még egy okot a pletykára.

- Tessék?

- Mindegy, nem érdekes. A hírem rosszabb már úgy sem lehet.

- Foglaljon helyet - mutatott a titán vezér egy karosszékre - Kér egy kávét? Magam főztem.

- Ez esetben elfogadom, köszönöm.

Míg Lor Drakun csészékbe töltötte a kávét, Diána végigjártatta a szemét a helyiségen. A lakosztály leírására egyetlen jelző jutott az eszébe: praktikus. Híján volt minden különösebb luxusnak. Hacsak az ételadagoló melletti kis főzőfülke nem tekinthető annak. Ez arról tanúskodott ugyanis, hogy a titánok vezére nem különösen kedvelte a szintetikus ételeket.

A szobában mindössze két egyszerű, de kényelmes karosszék volt egy kis asztalkával. Se képek, se semmilyen dísztárgyak, csupasz, csontszínű falak. A hálónak szolgáló részbe félig be lehetett látni, mivel ajtaja nem volt, csak egy vékony térelválasztófal zárta le a helyiség többi részétől. Csak a fürdőszobának volt egy műanyag tolóajtaja.   

Összességében a helyiséget csak nagy jóindulattal lehetett lakosztálynak nevezni. Egyáltalán nem volt tágas, bár sokkal nagyobb volt, mint az a fülke, amelyben Diána a titán nyelvtanfolyam keserves heteit töltötte.  

- Látom, a titánok nem rajonganak a kényelemért - próbált a lány beszélgetést kezdeményezni, mert feszélyezte a titán parancsnok szótlansága.

- A kényelem tompítja az elmét, és elvonja a figyelmet a valóban fontos dolgokról. Azok, akiknek mindenük megvan, hajlamosak apróságokon fennakadni. Az emberi természet már csak ilyen, a titánoké is: ha mindenük megvan, még többet akarnak, ha nincs gondjuk, kreálnak maguknak, csakhogy panaszkodhassanak, közben lustává válnak, és az életük elveszti az értelmét. Nekem ezért nincs szükségem luxusra, és nem veszem körbe magam hasznavehetetlen tárgyakkal.

Diána már rég rájött arra, hogy a titánok vezére szerelmes a saját hangjába, imád szónokolni, nemcsak a sajtótájékoztatókon, de még a vele folytatott magánbeszélgetéseken is.   

- Mi történt magával? - kérdezte leplezetlen gúnnyal a hangjában - Most nem úgy beszélt a titánokról, mint tévedhetetlen, felsőbbrendű fajról.

- Diána, tudom, hogy találkozott Gero Vratal barátommal, és ő mindent elmondott magának rólunk. Talán többet is, mint kellett volna.

- Ezért hívott ide? Erről akar beszélni?

Lor Drakun bólintott.

- Diána egyet fontos, hogy tudjon. Nem akartunk ajtóstól rontani a maguk világába, nem akartunk természeti katasztrófákat előidézni. A tervem az volt, hogy a bolygótól jóval távolabb materializálódunk, s kezdetben csak megfigyeléseket végzünk úgy, hogy abból maguk ne vegyenek észre semmit. A kapcsolatfelvételt jól előkészítettük volna, de az események, mint nyilván tudja, nem az eredeti terveim szerint alakultak. Nem volt idő a koordinátákon módosítani, ezért jelent meg az űrállomás Föld körüli pályán, mert a mi világunkban is ott volt. Megérkezésünk után hamar a tudomásomra jutott, hogy az önök gazdasága, társadalma válságot él át. Úgy döntöttem, hogy megoldom a problémáikat, elindítom a világukat a felemelkedés útján.

- Hát ez eddig nem nagyon sikerült.

- Az ilyesmihez idő kell.

- Persze, mi most áldozatot hozunk, cserébe a gyermekeink, de az unokáink már biztosan egy sokkal boldogabb világban élhetnek majd. Bocsásson meg, hogy szkeptikus vagyok, de nem ön az első diktátor a Földön, aki ezzel a dumával eteti a népet.

- Azt akarom, hogy megértsen, hogy értse a céljaimat és a motivációimat. Én jót akarok az emberiségnek.

- Azzal, hogy elveszi a szabadságunkat, hogy idegen törvényeket kényszerít ránk, hogy embereket hurcoltat el kényszermunkatáborokba?! Tudja, a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve.

- Miért, maga mit tett volna a helyemben?

- Mondjuk, megszállás helyett ajánlhatott volna békés együttműködést, segítséget, mint egy technikailag fejlettebb civilizált faj...

- És tudja, mi lett volna? A maga megosztott bolygóján az egymással szemben álló kormányok versengtek volna azért, hogy ki kaparintja meg előbb a sokat érő technológiánkat. Megtámadták volna az űrállomást, majd egymást is, pusztán a haszonért, az előnyért, amire a mi gépeink által szert tehetnek. Háború robbant volna ki, velünk, titánokkal meg ki tudja, mit tettek volna, hogy minden tudásunkat megszerezzék. Nem választhattam mást: vagy én igázom le a Földet, vagy a maguk katonái minket. Ne játssza a naivat, ismeri maga a saját faját elég jól ahhoz, hogy tudja, mit tennének a kormányaik békés és ártalmatlan földönkívüliekkel! Éppen ez volt az oka, hogy eredetileg nem terveztem ilyen gyors kapcsolatfelvételt, de hát nekem, mint vezetőnek tudnom kell spontán dönteni váratlan helyzetekben is. Meggyőződésem, hogy az adott körülmények között ez volt a legjobb, amit tehettem.

- Miért mondta el mindezt? Úgy tűnik, mintha magyarázkodna nekem.

- Azért, mert szükségem van magára, de ezt tudja már Gero Vrataltól. Meg kell, hogy győzzem arról, hogy az én oldalamra álljon. Ha együttműködik velem, megkap tőlem bármit, amit csak akar.

- Ha együttműködnék, hazatakarodnának, és békén hagynának minket?

- Még nem. Ez nem ilyen egyszerű. De sok jót tehetnék az emberiségért. Rendet teremtenék a bolygóján.

- Kösz, de ebből nem kérek. A foglyokat azonban szabadon engedhetné.

- Most még szükségem van rájuk, de egyszer talán.

- Hát, túl sokat nem ígér.

- Őszinte vagyok önhöz, kiterítettem a lapjaimat, remélem, értékeli.

- És mi van, ha nem működök együtt?

- Az ön szempontjából látszólag semmi, de ha jobban belegondol, nagyon is sok múlik magán. Bármikor jöhet ide egy másik űrhajó az én világomból, és nem tudhatja, ahogy jelenleg én sem, milyen céllal. Lehet, hogy bocsánatot kérni jönnek, és hazavisznek minket, de lehet, hogy egészen más szándékkal. Tudja, nem én vagyok a főellenség, vannak nálam sokkal rosszabbak is az én világomban. Ezért magának is fontos, hogy információhoz jussunk, mit terveznek. Enélkül se befolyásolni, se megakadályozni nem fogjuk tudni az eseményeket.

Annak pedig kicsi az esélye, hogy az én szerkezetem nélkül maga egyedül fel tudja venni a világommal a kapcsolatot, úgyhogy ha ilyesmi járt a fejében, azt tanácsolom, hogy felejtse el. 

Mellesleg, Diána, maga elég bajt okozott már eddig is a fajtájának, tetézni akarja azzal, hogy nem segít helyrehozni az egészet, vagy megakadályozni egy sokkal nagyobb katasztrófát? Mit szólnának a kollégái, az ellenálló bajtársai, ha mindez kitudódna? Vajon mit tennének magával az emberek, ha tudnák, hogy maga miatt történt ez az egész? Ebbe belegondolt már? Azt hiszem én vagyok az egyetlen esélye, az egyetlen, aki a bosszújuktól megmentheti magát.

Diána hallgatott. Úgy érezte, minden összeomlik körülötte, és képtelen megállítani a földcsuszamlást a talpa alatt. Csapdában volt: ha Lor Drakun telekürtöli a világot azzal, hogy ő tehet mindenről, miatta jöttek ide a titánok, forgatták fel a világot, és okozták több tízezer ember halálát, rabságát, elítélik, árulónak bélyegzik, ő lesz az emberiség elsőszámú közellensége. Félt, mint minden ember félt volna a helyében, és tehetetlennek érezte magát. Eszébe jutottak azonban Gero Vratal intelmei, hogy semmiképpen se hagyja magát, ne engedjen a nagy manipulátor Lor Drakunnak, bár már azt sem tudta, kinek higgyen, és kiben bízhat. Nehéz napja volt, a poklot élte át, és nem tudta mitévő legyen.

- Ez… ez zsarolás - nyögte ki végül dadogva.

- Én inkább meggyőzésnek nevezném. Igyekszem megértetni magával, hogy az érdekeink közösek.

- Kérhetek gondolkodási időt? - Diána arra gondolt, hogy újra felkeresi Gero Vratalt, és tanácsot kér. Hátha attól okosabb lesz.  

- Nem.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://titanok-sci-fi.blog.hu/api/trackback/id/tr731379417

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Wyr · http://blogregeny.com 2009.09.15. 11:24:57

Egyre jobban tetszik. Az nagyon jó, hogy kezd kialakulni a főbb szereplők jelleme. Egyre árnyaltabb személyiségek lesznek. A végével van egy apró problémám, de ezt inkább emailben.