A titánok kora

A Föld országai globális gazdasági válságtól szenvednek, amikor egy magát titánnak nevező idegen faj érkezik a világűrből. A titán katonák átveszik az irányítást a bolygó fölött, és felsőbbrendűségükre hivatkozva megfosztják az embereket minden önrendelkezési joguktól. A politikai vezetők hamar megalkusznak a titánokkal, a civil ellenállás is elbukik. Diána, egy tehetséges, de bajkeverő hírében álló újságírónő azonban csak látszólag adja fel a küzdelmet, társaival készül valamire, és a titánok sok titkára fényt derít. Ez az első blogregényem, remélem, szívesen olvassátok majd. Kérlek benneteket, hogy hozzászólásokkal segítsetek, és ötletekkel, kérdések felvetésével vegyetek részt ti is a történet alakításában.

Blogregény ajánló

Blogregény.com: Itt olvashatod és alakíthatod a weben kialakuló sci-fi regényt, a Láncvilágot

Friss topikok

  • Kovács Andrea: Kedves Olvasók! Újabb résszel bővült a blogregény. Eszerint már olvasható a 27. rész: A múlt árn... (2010.05.16. 12:55) Üzenet - ÚJ! - 27. rész
  • Wyr: Nagyon jól halad a történet, már várom a 23. részt. Amúgy nagyszerű eddig. (2010.02.15. 14:29) 22. rész: Pusztuljatok!
  • Wyr: Nagyon jól alakul, de ezt te is tudod. :) (2009.10.02. 15:31) 16. rész: A másik nem
  • Wyr: Egyre jobban tetszik. Az nagyon jó, hogy kezd kialakulni a főbb szereplők jelleme. Egyre árnyaltab... (2009.09.15. 11:24) 15. rész: Zsarolás
  • Kovács Andrea: Kedves Olvasók! Megfordítottam a sorrendet az újonnan bekapcsolódó olvasók kedvéért, ezért az új ... (2009.09.10. 18:03) 14. rész: Még egy kis intrika

25. rész: Csaták, háborúk (2.)

Kovács Andrea 2009.07.30. 17:26

A ház, ahová Volkovics menekítette a támadásban résztvevő társaságot, valóban jó búvóhelynek bizonyult. A francia Pireneusok egyik gyéren lakott üdülőövezetében volt. Kívülről egy apró nyaralónak látszott, de a hátsó részét beépítették a hegyoldalba, ráadásul több hosszú, földalatti folyosó vezetett ki belőle, menekülésül szolgálva szükség esetén a bentlakóknak.

Másnap a Farkas vidáman lépett az épp reggeliző vendégeihez, akikkel az este végére letegeződött. Leült az asztalhoz, kávét töltött magának, és rögtön a lényegre tért:

- Figyeljetek, megálmodtam egy tervet az éjszaka. Kolját katonának álcázva feljuttatjuk az űrállomásra kémkedni.

- Drakun kiszúrja - vágott közbe Diána megcsóválva a fejét - látta őt, és egyébként is megvan az a rossz szokása, hogy mindent személyesen ellenőriz. Kizárt, hogy az űrállomásra vezényelt katonákat ne akarná egyesével szemügyre venni.   

- Ez nem gond. Egy plasztikai sebésszel átszabatjuk az arcát. Meg aztán kopaszon egyenruhában úgyis mindenki olyan egyforma. Kolja franciaajkú kanadai lesz, már beszéltem is a québeciek főparancsnokával, aki régóta jön nekem egy szívességgel. Nem kell aggódnod, Diána, Kolja perfekt francia, Párizsban született.

- És aztán? Kolja kémkedni fog, rendben, de aztán mit szándékozol tenni, apám? - szólalt meg kissé ingerülten Mihail.

- Természetesen, egy újabb rajtaütést tervezek, akár az egész űrállomást elfoglalhatjuk, és a miénk lesz. Persze, minden attól függ, hogy Kolja milyen információkat szállít majd.

- Saját űrállomásod lesz, apám, ez aztán sirály! És mihez kezdesz majd vele? Vagy csak egy újabb trófea lesz a Volkovics-gyűjteményben olyan, mint a jachtod meg a házaid? Inkább elpusztítani kéne azt a pokoli helyet.

- Kár lenne érte, fiam, igen értékes darab.

- Neked csak a pénz és a hatalom számít, az én érzéseim nem! Sosem törődtél velem…

- Kihoztalak onnan, nem? Mihail, adj időt magadnak, komoly stressz ért, pihenj kicsit…

- Hagyj nekem békét, apám! - szakította félbe fojtott hangon Mihail, majd az asztalra csapta a textilszalvétát, és felviharzott az emeletre, becsapva maga után a szobája ajtaját.

Kínos csend támadt az asztalnál.

- Diána, te hiszel Istenben? - törte meg a hallgatást váratlanul témát váltva Volkovics.

- Ha létezik, nagyon csúnyán bánik velünk, a teremtményeivel.

- És te, Gero?

- Mi, titánok magunkban hiszünk. Nem is értjük igazán az emberiség vallásait, bár épp e felsőbbrendűségbe vetett hitet használta ki Lor Drakun is…

- Tudjátok, én hiszek Istenben. Sőt, hiszek a jóságában is. Szerintem már rég megbocsátott nekünk, embereknek a paradicsomban elkövetett hibánkért, és megbocsát nekünk az óta is, minden nap. Sőt, megbocsátott a Sátánnak is, hiszen az ördög nem más, mint egy lázadó kamasz fiú. Az Isten szeret minket, feltétel nélkül. Nincs pokol, végül mind újra vele leszünk, hiszen ő a mi atyánk, és egy szülőnek az a dolga, hogy megbocsásson.

- Szóval, bármit megtehetsz, lophatsz, ölhetsz, mert Isten úgyis megbocsátja, nincs semminek következménye?

- De van, Gero, van következménye, de nem a halál után. Isten megbocsát nekem, de a teremtményei nem.

- Azt hiszem, Gero, itt másról van szó - csatlakozott a témához Diána - Arról, hogy Mihail egy nagyon szerencsés fiú. Az apja nagyon szereti őt.

Volkovics helyeslően bólintott, mélyen a szemébe nézett Diánának, és elmosolyodott:

- Meghívom Mihail néhány barátját ide, a házba, hogy a fiam ne érezze olyan egyedül magát. Nem tudom, mi egyebet tehetnék még érte. Az édesanyja fiatalon halt meg rákban, azóta egyedül nevelem őt. Talán hibát követtem el, hogy nem házasodtam újra, nagyon hiányzik ebből a családból egy nő szeretete. A dadus nem pótolhatja az édesanyját.

- Egy édesanyát senki sem tud pótolni.

- Nem, de mi, férfiak a nők nélkül semmit sem érünk. Tényleg, Gero, az űrállomáson miért nincsenek titán nők?

- Mert a Tratoriánnál nem dolgoznak nők. Az férfimunka. Nálunk nők és férfiak a munkahelyeken nem dolgozhatnak együtt, mert az nem hatékony, elvonnák egymás figyelmét. Ezért vannak női és férfimunkahelyek. A munkát nem keverjük a magánélettel, így az élet egyszerűbb.

- Van benne valami, bár elég unalmas lehet, hisz az életünk felét a munkahelyünkön töltjük. Megéri?

- Ezt szoktuk meg, és eddig nem akart ezen senki változtatni.     

- Hm. Mi, emberek és a titánok annyi mindenben hasonlítunk, és egyszerre annyi mindenben különbözünk. Az ösztöneink ugyanolyanok, akárcsak a külsőnk, de más a kultúránk, a múltunk. Ez utóbbi okozza a különbségeket. De sok a hasonlóság is. Vegyük például, ezt a Lor Drakunt. Én a politikusokat általában két csoportba sorolom a szerint, mi a fontosabb a számukra: a pénz vagy a hatalom. A Földön ez bevált, és azt hiszem, a titán vezérre is igaz. A megélhetési politikusokkal könnyű a dolgom, csak azt kell megtudnom, mibe kerülnek. A másik fajtánál kicsit nehezebb, mert rá kell jönnöm, hol szeretnének több befolyással bírni. De mit ajánlhatnék annak, akit a pénz nem érdekel, és minden hatalma megvan? Valami azért mindig hiányzik az embernek. Rájöttem, hogy a titán vezérnek mi hiányzik. Talán jól teszik, hogy a nőket és a férfiakat elválasztják egymástól munkaidőben. Itt viszont, a Földön ez nem így van, és lehet, hogy Lor Drakun fejét is egy szép hölgy elcsavarta. Ez az, ami őt megvásárolhatóvá teszi.

Diána feszengeni kezdett az asztalnál, érezte, hogy a Farkas rébuszokban róla beszél. Érezte, hogy ő most felesleges ennél a beszélgetésnél, jobb, ha szépen távozik:

- Bocsássatok meg, visszamennék a szobámba, kissé még fáradt vagyok - mondta, és távozott. Közben az járt a fejében, hogy Volkovics eladná őt Drakunnak, hogy szabadságot vásároljon a fiának és önmagának, de akkor miért küldte utána Kolját, miért hozta őt ide, miért nem hagyta eleve ott, az űrállomáson? Valószínűleg még nem tudta róla, hogy mennyit ér a titán vezérnek, most jött rá csak, hogy jó csere lehet. De ha mégis tudta, akkor is jól tette, hogy elhozta őt, hiszen ha otthagyta volna, akkor most nem lenne semmije, amivel megvásárolhatná a szabadságukat. Diána arra gondolt, hogy ő most cseretússzá vált ebben a küzdelemben, és ez elszomorította őt. Ismét elfogta a kiszolgáltatottság érzése és a csalódottság amiatt, hogy megint mások játékszerévé vált.

- Zavarba hoztam Diánát, azt hiszem, de ha már így alakult, feltenném a kérdést egyenesen. Gero, te jól ismered ezt a Lor Drakunt. Elképzelhetőnek tartod, hogy érez valamit Diána iránt?

- Aligha. Lor Drakun még sohasem volt szerelmes, a munkájának él, Diána is csak eszköznek kell neki a céljai eléréséhez, persze, mint ilyen, igen fontos. De nehezíti a feladatát, hogy rá kell vennie Diánát a feltétel nélküli együttműködésre. Erőszakkal ugyanis nem szerezheti meg azt, amit akar, el kell érnie, hogy a lány őszintén és teljes szívvel mellé álljon. Nem jellemző Drakunra, hogy az érzelmei vezéreljék, bár az nem kizárt, hogy érdekből megjátssza a szerelmest.  

- És Diána? Ő vajon mit érez iránta?

- Mit érezne? Drakun miatt haltak meg azok, akiket szeretett.

- Ilyen erős gyűlöletet csak azok iránt érzünk, akiket valójában szeretünk.

- Mégis, mit szeretne rajta?

- A szerelem sosem logikus. Ez a Drakun sincs fából, szóval, ha mégis megingott, azt az előnyünkre fordíthatjuk. Akár ezért, akár másért, de a lényeg, hogy kell neki a lány.  

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://titanok-sci-fi.blog.hu/api/trackback/id/tr921932005

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.