A titánok kora

A Föld országai globális gazdasági válságtól szenvednek, amikor egy magát titánnak nevező idegen faj érkezik a világűrből. A titán katonák átveszik az irányítást a bolygó fölött, és felsőbbrendűségükre hivatkozva megfosztják az embereket minden önrendelkezési joguktól. A politikai vezetők hamar megalkusznak a titánokkal, a civil ellenállás is elbukik. Diána, egy tehetséges, de bajkeverő hírében álló újságírónő azonban csak látszólag adja fel a küzdelmet, társaival készül valamire, és a titánok sok titkára fényt derít. Ez az első blogregényem, remélem, szívesen olvassátok majd. Kérlek benneteket, hogy hozzászólásokkal segítsetek, és ötletekkel, kérdések felvetésével vegyetek részt ti is a történet alakításában.

Blogregény ajánló

Blogregény.com: Itt olvashatod és alakíthatod a weben kialakuló sci-fi regényt, a Láncvilágot

Friss topikok

  • Kovács Andrea: Kedves Olvasók! Újabb résszel bővült a blogregény. Eszerint már olvasható a 27. rész: A múlt árn... (2010.05.16. 12:55) Üzenet - ÚJ! - 27. rész
  • Wyr: Nagyon jól halad a történet, már várom a 23. részt. Amúgy nagyszerű eddig. (2010.02.15. 14:29) 22. rész: Pusztuljatok!
  • Wyr: Nagyon jól alakul, de ezt te is tudod. :) (2009.10.02. 15:31) 16. rész: A másik nem
  • Wyr: Egyre jobban tetszik. Az nagyon jó, hogy kezd kialakulni a főbb szereplők jelleme. Egyre árnyaltab... (2009.09.15. 11:24) 15. rész: Zsarolás
  • Kovács Andrea: Kedves Olvasók! Megfordítottam a sorrendet az újonnan bekapcsolódó olvasók kedvéért, ezért az új ... (2009.09.10. 18:03) 14. rész: Még egy kis intrika

24. rész: Csaták, háborúk (1.)

Kovács Andrea 2009.07.30. 17:27

Lor Dakun fel-alá járkált az irodájában. Váratlanul megtántorodott, belekapaszkodott az asztal szélébe, de hamar újra felegyenesedett. Úgy gondolta, hogy most erősnek kell mutatnia magát Dzsemal Gor előtt akkor is, ha a vérveszteség miatt még alig áll a lábán.

„Mocskos kis féreg! Azonnal kihasználta az első adandó alkalmat, hogy elfoglalhassa a helyemet. Ráadásul mindent jól elcseszett” - gondolta, miközben lekicsinylően elhúzta a száját.

Gor ott toporgott előtte idegesen az irodában. Zavarba jött Drakun hallgatásától. Már vagy két perce ott állt, de a titánok vezére mintha észre se vette volna, mintha gondolatban egészen máshol járna.

- Hogy merészelte átvenni az irányítást az űrállomáson? - kérdezte Lord Drakun hirtelen megtörve a csendet. A hangja határozott volt, lekezelő, de nyugodt. Visszatért hírhedt önuralma.   

- Tudja, hogy nem tehettem mást. Maga órákig eszméletlen volt, és én vagyok a rangidős jelenleg ön után. Cselekednem kellett.

- Nem kellett! Azt, ami történt titán belügyként kellett volna kezelnünk, és aszerint megoldanunk, ahogy mindig is tettük. Vagyis tettem. Maga, idióta viszont nyilvánosságra hozta, hogy megtámadták az űrállomást. Van fogalma arról, mi lehet ennek a következménye? Fenn kellett volna tartania a látszatot, hogy tovább higgyenek az erőnkben, ehelyett a tudomásukra hozta, hogy nem vagyunk sérthetetlenek. Ha egyszer sikerült megtámadni bennünket, újra megpróbálják. Gratulálok! Reményt adott az ellenségeinknek.

- Mégis mit tehettem volna?! Tele volt az űrállomás a maga házi tudósítóival. Elmaradt a sajtótájékoztatója, amire még nem volt példa…

- Ugyan már! Nehezére esett volna valamit kitalálnia? Vagy nincs hozzá elég fantáziája?

És a lány ellen miért kellett körözést kiadatnia?! Élve van rá szükségünk, nem hiányzik, hogy valamelyik fanatikus hívünk kivégezze. Szerencsére, Gero Vratalt nem jutott eszébe köröztetni. Vagy inkább nem akart ennyire átlátszó módon hatalomra törni, ugye? De a fejem leginkább most amiatt fáj, hogy mit kezdjek azzal az ötszáz katonával, akiket hűséges földi csatlósaink a maga tehetetlensége miatt az űrállomásra küldenek.

- Le szeretném szögezni, hogy a katonákat a hozzánk feltétel nélkül hűséges államok vezetői ajánlották fel önmaguktól, mert mélységesen felháborította őket az ön ellen elkövetett aljas merénylet. Ezt a nagylelkű felajánlást igazán nem utasíthattam vissza…

- Hát persze hogy nem - vágott közbe Lor Drakun, hangjában leplezetlen gúnnyal - Röviden szólva, ettől a perctől fogva visszaveszem magától az űrállomás irányítását, ezt vegye tudomásul, és az utasításaimat maradéktalanul hajtsa végre. A katonák csak korlátozott mozgást kaphatnak az űrállomáson, és valamennyijük aktáját személyesen kívánom áttanulmányozni. Küldje azokat, amint megérkeztek az irodámba! Azt a lányt, Diánát pedig nekünk kell elkapnunk, nem a földi hatóságoknak, ez elsőrendű fontosságú, megértette? Mindent tegyen meg ennek érdekében! Ja, és még valami: eszébe ne jusson még egyszer átvenni az irányítást, amíg én lélegzem, különben maga lesz az első titán elítélt az állomáson! Most elmehet.

Amint magára maradt az irodában Lor Drakun végre leült a székére. A sebei iszonyatosan fájtak, de igyekezett nem gondolni rájuk. Idegesen dobolt ép kezével az asztallapon, és alig észrevehetően összeráncolta a homlokát. Arra gondolt, hogy Diána ismét meglepte őt. Azt ugyan sejtette, sőt, biztosan tudta, hogy a lány forgat valamit a fejében. Nem vette be egy percig sem, hogy hajlandó az együttműködésre vele, az ösztönei és a tapasztalatai mind azt súgták neki, hogy ezt a lányt nem kapja el ilyen könnyen. Mégis megint alábecsülte őt. Azt gondolta, hogy sikerült elszigetelnie, és Diána teljesen egyedül maradt. Közben kíváncsi is volt arra, hogy vajon mivel rukkol elő. Arra azonban nem számított, hogy bűnözőkkel áll össze, felforgatja az egész űrállomást, ráadásul még az életére is tör. Ez azért feldühítette. Nem volt hozzászokva ahhoz, hogy csatát veszítsen.

Egy pillanatra megváltozott az arckifejezése, mert eszébe jutott, milyen különös, régen nem tapasztalt érzés fogta el, amikor a kést Diána nyakához szorította, és hozzásimult a teste hátulról a lányhoz. Élvezte a határtalan uralmat a lány felett, annak kiszolgáltatottságát, a győzelem ízét. Diánát az ő vérétől nedves blúzában pedig igen erotikus látványnak találta. Izgató pillanat volt - kár, hogy elrontották, és hamar szertefoszlott -, de most gondolatban újra átélte azt az izzást, amit akkor érzett legbelül. Ez a nő egyszerre bosszantotta és vonzotta őt, erős, szélsőséges érzelmeket váltott ki belőle, olyanokat, amilyeneket talán még senki sem.

„Most vajon hol lehet?” - révedt el egy pillanatra.

Biztos volt benne, hogy megtalálja, csak idő kérdése, és újra átéli vele azt, ami félbeszakadt: megszerzi, az övé lesz egyszer, s mindenkorra.

 

Szólj hozzá!

25. rész: Csaták, háborúk (2.)

Kovács Andrea 2009.07.30. 17:26

A ház, ahová Volkovics menekítette a támadásban résztvevő társaságot, valóban jó búvóhelynek bizonyult. A francia Pireneusok egyik gyéren lakott üdülőövezetében volt. Kívülről egy apró nyaralónak látszott, de a hátsó részét beépítették a hegyoldalba, ráadásul több hosszú, földalatti folyosó vezetett ki belőle, menekülésül szolgálva szükség esetén a bentlakóknak.

Másnap a Farkas vidáman lépett az épp reggeliző vendégeihez, akikkel az este végére letegeződött. Leült az asztalhoz, kávét töltött magának, és rögtön a lényegre tért:

- Figyeljetek, megálmodtam egy tervet az éjszaka. Kolját katonának álcázva feljuttatjuk az űrállomásra kémkedni.

- Drakun kiszúrja - vágott közbe Diána megcsóválva a fejét - látta őt, és egyébként is megvan az a rossz szokása, hogy mindent személyesen ellenőriz. Kizárt, hogy az űrállomásra vezényelt katonákat ne akarná egyesével szemügyre venni.   

- Ez nem gond. Egy plasztikai sebésszel átszabatjuk az arcát. Meg aztán kopaszon egyenruhában úgyis mindenki olyan egyforma. Kolja franciaajkú kanadai lesz, már beszéltem is a québeciek főparancsnokával, aki régóta jön nekem egy szívességgel. Nem kell aggódnod, Diána, Kolja perfekt francia, Párizsban született.

- És aztán? Kolja kémkedni fog, rendben, de aztán mit szándékozol tenni, apám? - szólalt meg kissé ingerülten Mihail.

- Természetesen, egy újabb rajtaütést tervezek, akár az egész űrállomást elfoglalhatjuk, és a miénk lesz. Persze, minden attól függ, hogy Kolja milyen információkat szállít majd.

- Saját űrállomásod lesz, apám, ez aztán sirály! És mihez kezdesz majd vele? Vagy csak egy újabb trófea lesz a Volkovics-gyűjteményben olyan, mint a jachtod meg a házaid? Inkább elpusztítani kéne azt a pokoli helyet.

- Kár lenne érte, fiam, igen értékes darab.

- Neked csak a pénz és a hatalom számít, az én érzéseim nem! Sosem törődtél velem…

- Kihoztalak onnan, nem? Mihail, adj időt magadnak, komoly stressz ért, pihenj kicsit…

- Hagyj nekem békét, apám! - szakította félbe fojtott hangon Mihail, majd az asztalra csapta a textilszalvétát, és felviharzott az emeletre, becsapva maga után a szobája ajtaját.

Kínos csend támadt az asztalnál.

- Diána, te hiszel Istenben? - törte meg a hallgatást váratlanul témát váltva Volkovics.

- Ha létezik, nagyon csúnyán bánik velünk, a teremtményeivel.

- És te, Gero?

- Mi, titánok magunkban hiszünk. Nem is értjük igazán az emberiség vallásait, bár épp e felsőbbrendűségbe vetett hitet használta ki Lor Drakun is…

- Tudjátok, én hiszek Istenben. Sőt, hiszek a jóságában is. Szerintem már rég megbocsátott nekünk, embereknek a paradicsomban elkövetett hibánkért, és megbocsát nekünk az óta is, minden nap. Sőt, megbocsátott a Sátánnak is, hiszen az ördög nem más, mint egy lázadó kamasz fiú. Az Isten szeret minket, feltétel nélkül. Nincs pokol, végül mind újra vele leszünk, hiszen ő a mi atyánk, és egy szülőnek az a dolga, hogy megbocsásson.

- Szóval, bármit megtehetsz, lophatsz, ölhetsz, mert Isten úgyis megbocsátja, nincs semminek következménye?

- De van, Gero, van következménye, de nem a halál után. Isten megbocsát nekem, de a teremtményei nem.

- Azt hiszem, Gero, itt másról van szó - csatlakozott a témához Diána - Arról, hogy Mihail egy nagyon szerencsés fiú. Az apja nagyon szereti őt.

Volkovics helyeslően bólintott, mélyen a szemébe nézett Diánának, és elmosolyodott:

- Meghívom Mihail néhány barátját ide, a házba, hogy a fiam ne érezze olyan egyedül magát. Nem tudom, mi egyebet tehetnék még érte. Az édesanyja fiatalon halt meg rákban, azóta egyedül nevelem őt. Talán hibát követtem el, hogy nem házasodtam újra, nagyon hiányzik ebből a családból egy nő szeretete. A dadus nem pótolhatja az édesanyját.

- Egy édesanyát senki sem tud pótolni.

- Nem, de mi, férfiak a nők nélkül semmit sem érünk. Tényleg, Gero, az űrállomáson miért nincsenek titán nők?

- Mert a Tratoriánnál nem dolgoznak nők. Az férfimunka. Nálunk nők és férfiak a munkahelyeken nem dolgozhatnak együtt, mert az nem hatékony, elvonnák egymás figyelmét. Ezért vannak női és férfimunkahelyek. A munkát nem keverjük a magánélettel, így az élet egyszerűbb.

- Van benne valami, bár elég unalmas lehet, hisz az életünk felét a munkahelyünkön töltjük. Megéri?

- Ezt szoktuk meg, és eddig nem akart ezen senki változtatni.     

- Hm. Mi, emberek és a titánok annyi mindenben hasonlítunk, és egyszerre annyi mindenben különbözünk. Az ösztöneink ugyanolyanok, akárcsak a külsőnk, de más a kultúránk, a múltunk. Ez utóbbi okozza a különbségeket. De sok a hasonlóság is. Vegyük például, ezt a Lor Drakunt. Én a politikusokat általában két csoportba sorolom a szerint, mi a fontosabb a számukra: a pénz vagy a hatalom. A Földön ez bevált, és azt hiszem, a titán vezérre is igaz. A megélhetési politikusokkal könnyű a dolgom, csak azt kell megtudnom, mibe kerülnek. A másik fajtánál kicsit nehezebb, mert rá kell jönnöm, hol szeretnének több befolyással bírni. De mit ajánlhatnék annak, akit a pénz nem érdekel, és minden hatalma megvan? Valami azért mindig hiányzik az embernek. Rájöttem, hogy a titán vezérnek mi hiányzik. Talán jól teszik, hogy a nőket és a férfiakat elválasztják egymástól munkaidőben. Itt viszont, a Földön ez nem így van, és lehet, hogy Lor Drakun fejét is egy szép hölgy elcsavarta. Ez az, ami őt megvásárolhatóvá teszi.

Diána feszengeni kezdett az asztalnál, érezte, hogy a Farkas rébuszokban róla beszél. Érezte, hogy ő most felesleges ennél a beszélgetésnél, jobb, ha szépen távozik:

- Bocsássatok meg, visszamennék a szobámba, kissé még fáradt vagyok - mondta, és távozott. Közben az járt a fejében, hogy Volkovics eladná őt Drakunnak, hogy szabadságot vásároljon a fiának és önmagának, de akkor miért küldte utána Kolját, miért hozta őt ide, miért nem hagyta eleve ott, az űrállomáson? Valószínűleg még nem tudta róla, hogy mennyit ér a titán vezérnek, most jött rá csak, hogy jó csere lehet. De ha mégis tudta, akkor is jól tette, hogy elhozta őt, hiszen ha otthagyta volna, akkor most nem lenne semmije, amivel megvásárolhatná a szabadságukat. Diána arra gondolt, hogy ő most cseretússzá vált ebben a küzdelemben, és ez elszomorította őt. Ismét elfogta a kiszolgáltatottság érzése és a csalódottság amiatt, hogy megint mások játékszerévé vált.

- Zavarba hoztam Diánát, azt hiszem, de ha már így alakult, feltenném a kérdést egyenesen. Gero, te jól ismered ezt a Lor Drakunt. Elképzelhetőnek tartod, hogy érez valamit Diána iránt?

- Aligha. Lor Drakun még sohasem volt szerelmes, a munkájának él, Diána is csak eszköznek kell neki a céljai eléréséhez, persze, mint ilyen, igen fontos. De nehezíti a feladatát, hogy rá kell vennie Diánát a feltétel nélküli együttműködésre. Erőszakkal ugyanis nem szerezheti meg azt, amit akar, el kell érnie, hogy a lány őszintén és teljes szívvel mellé álljon. Nem jellemző Drakunra, hogy az érzelmei vezéreljék, bár az nem kizárt, hogy érdekből megjátssza a szerelmest.  

- És Diána? Ő vajon mit érez iránta?

- Mit érezne? Drakun miatt haltak meg azok, akiket szeretett.

- Ilyen erős gyűlöletet csak azok iránt érzünk, akiket valójában szeretünk.

- Mégis, mit szeretne rajta?

- A szerelem sosem logikus. Ez a Drakun sincs fából, szóval, ha mégis megingott, azt az előnyünkre fordíthatjuk. Akár ezért, akár másért, de a lényeg, hogy kell neki a lány.  

 

Szólj hozzá!

26. rész: Tudat és ösztönök

Kovács Andrea 2009.07.30. 17:25

- Tapintatlan voltam reggel, Diána, nem kellett volna szóbahoznom Lor Drakunt az asztalnál - kezdte mondandóját Volkovics rögtön, amint ajtót nyitott neki a lány, és betessékelte a szobájába - Úgy látom, hogy valami más is bánt.

- Jól látod, André. Ideje őszintén beszélnünk egymással. Nem kellett volna utánam küldened Kolját. Én felkészültem arra, hogy akár megölöm Drakunt, akár nem, foglyul esek. Mindent megtettem azonban annak érdekében, hogy a neked tett ígéretemet teljesítsem, vagyis kiszabaduljon a fiad, és az embereid is épségben elmenekülhessenek az állomásról, sőt, bonuszként még titán gyártású fegyvereket is szereztetek.

- Amiért hálás is vagyok, nem értem, mi a probléma.

- Hagyd a parasztvakítást! Sok mindent utálok, de azt mindennél jobban, ha hülyének néznek. Gondolom, nem tervezted, hogy ebben a sziklába vájt luxusvillában fogod tengetni a hátralévő életedet, bezárva ide a tinédzser fiadat is, akit aligha tudsz sokáig itt benntartani. Rájöttél, hogy fontos lehetek Lor Drakunnak, meg aztán itt van Gero is, velünk megvásárolhatod a titán vezértől a szabadságotokat. Igaz, én kerestelek meg, üzletet ajánlottam, de most úgy érzem, hogy átvertél.

- Szó sincs róla! Egy gazember vagyok, sokszor megszegem a törvényt, de jegyezd meg, hogy az alvilágban egy napot sem él túl az, aki nem tartja meg az adott szavát. Az én világomban mások a szabályok és más a becsület. Te máris híres lettél, tisztelnek a bűnözők azért, amit véghezvittél, velem meg ki kötne üzletet, ha eladnálak téged pusztán a szabadságomért? Én régi vágású maffiózó vagyok, nem maradok adósa senkinek: kegyetlenül leszámolok azokkal, akik átvernek vagy az utamba állnak, de megbecsülöm azokat, akik hasznot hoznak nekem. Bár elismerem, van logika abban, amit feltételezel rólam, a körülmények is látszólag igazolják, ezért nem sértődöm meg. Egy kapzsi, piti bűnöző, aki nem képes messzebbre látni az orránál, nyilván ezt tenné veled, de én nagyban játszom: az űrállomást akarom, és ha beválik a tervem, te leszel mellettem a világ legbefolyásosabb asszonya, hidd el! Ja, és egy valamiről meg is feledkeztél: ha ki akarnálak adni téged és Gerót ennek a Drakunnak, mi a fenének végeztetnék egy fájdalmas és ráadásul igen költséges plasztikai műtétet Kolján? Minek küldeném őt vissza az űrállomásra?  

- Ez igaz, erre tényleg nem gondoltam - ismerte be Diána - Sajnálom, talán már nem tudok senkiben sem megbízni.

- Jó, hogy ezt időben tisztáztuk. Jogos, hogy nem bíztál meg feltétel nélkül bennem. Alig ismerjük egymást, én bűnöző vagyok, szóval, megértelek. A Lor Drakunnal való kapcsolatod pedig egészen más miatt érdekelt. Bevallom, féltékeny vagyok.

- Hogy mi?!

 

- Nem szeretem jelét adni a gyengeségnek, ezért maradjon köztünk, amit most elmondok. Diána, te nem egyszerűen csak egy szép nő vagy. Olyasmi van benned, amit plasztikai sebészek nem adhatnak meg más nőknek. Lehet, hogy a tested vagy az arcod nem olyan tökéletes, mint a fotoshoppal feljavított nőknek a férfimagazinokban, de mégis olyasmit sugárzol magadból, ami levesz minden igazi férfit a lábáról. A szépséged belülről, a lelkedből fakad, te különleges vagy. Flörtöltem veled, mert férfi vagyok, ez van a génjeimbe írva, ezt kellett tennem. De közben aggódom is miattad. Én megkaphatom bármelyik nőt ezen a világon, de téged nem, mert a te szívedet ruhákkal, ékszerekkel, gyertyafényes vacsorákkal nem lehet elnyerni, te nem ez a kategória vagy. Tartok tőle, hogy erre Lor Drakun is rájött, de ez a ragadozó már kiszemelt prédának, és nem nyugszik, amíg le nem terít. Megtalálja a módját, ha nem így, hát akkor erővel. Ezt már az akció előtt tudtam, ezért küldtem utánad Kolját, hogy hozzon el onnan. Nem szeretném megkönnyíteni ennek a titán alfahímnek a dolgát. Ezen a Földön eddig én is alfahímnek hittem magamat, ez a titán viszont simán másodrendűt csinál belőlem, ezt pedig nem engedhetem meg, na innen a féltékenység. De félretéve a személyes érdekeket, meggyőződésem, hogy ti ketten, Lor Drakunnal egy párt alkotva olyan erőt képviselnétek, ami felborítaná az egyensúlyt a világunkban. Lehet, hogy még az övében is. Ez pedig nem szolgálja az érdekeimet. Én ebben a világban tanultam meg érvényesülni, és ezt a rendet akarom fenntartani, amíg csak lehet. Ezért mondom neked én is, hogy válassz akárkit, csak azt a titán ne! Mindent megteszek, hogy távol tarthasd magadtól őt.

- Nem kell aggódnod, egy porcikám sem kívánja Lor Drakunt.

- Ebben nem vagyok olyan biztos.


 

Szólj hozzá!

27. rész: A múlt árnyai

Kovács Andrea 2009.07.30. 17:24

Lor Drakun az iratkupac tetejére tette az utolsó katona aktáját is, majd fáradtan hátradőlt székében. Alaposan átnézte az űrállomásra vezényelt mind az ötszáz önkéntes előéletét, ajánlóleveleit, végül csak kilenc embert utasított vissza. Kolja nem volt közöttük.

 

A több órányi ülőmunka után úgy érezte, jót tenne neki egy kis felfrissülés, ezért az irodájából egyenesen az egyik gyorslifthez ment. A lift hosszú percekig egyenesen vitte őt, majd huszonegy emeletet lefelé. Az űrállomásnak azon a részén haladt át, amely teljesen lakatlan volt, jóval több lakóra tervezték ugyanis, mint ahányan most rajta tartózkodtak. Itt helyezkedett el viszont az állomás oxigénellátója, ami több ezer négyzetméternyi, különféle földi növényekkel teleültetett melegházi dzsungel volt. Lor Drakun gyakran járt ide, ha egyedül akart sétálni egyet a fák között. Kedvenc harci gyakorlatait is itt szerette végezni, a természetnek ebben a mesterségesen létrehozott, de mégis valóságos kis darabkájában. Ritkán zavarták meg itt, a karbantartókon kívül szinte senki se lépett be ide, a többi titán ugyanis nemigen kedvelte a párás, fülledt környezetet.

Ezen a helyen gyakran eltűnődött azon, amin a bolygóján nem volt szabad: a fajának múltján, amelynek minden nyomát megsemmisítette a kormányzat, és amiről csak a vének meséltek legendákat, de csak suttogva és titokban. Lor Drakun sohasem kételkedett ugyan abban, hogy a kormánynak igaza van: a múltuk kutatása nem vezet sehová, csakis a jövőre kell koncentrálni, de a kíváncsiságot sohasem tudta teljesen elfojtani magában, és mostanra elég hatalma volt, sőt lehetősége is nyílt arra, hogy kielégítse azt. 

A fák ágai fölé hajoltak a szervizúton, amin végig haladt. Néhol az ágak olyan alacsonyan voltak, hogy le kellett húznia a fejét, máshol pedig az útról kellett a lábával óvatosan félretolnia a túlburjánzó növényeket, hogy tovább mehessen.

Kettős érzés kavargott benne, és ez nem hagyta nyugodni. Egyfelől bizonyítva látta saját fajának értelmi fölényét, a kormányzata igazát abban, hogy a múltat jobb nem bolygatni, hiszen az emberek népei között annyi ellenségeskedést, háborút okozott a múlt felhánytorgatása. Azt hiszik, hogy a történelmük megismerése a hasznukra válik, pedig semmit sem tanulnak belőle, újra elkövetik ugyanazokat a hibákat, mert ilyen a természetük. Mégis megszállottan kutatják, honnan jöttek, kik voltak az elődeik, még akkor is, ha a válasz nem éppen az, amit tudni akartak, és ez az, ami elgondolkodtatta a titánok vezérét. A tudás hatalom, és arra gondolt, mekkora hatalommal bírhat az, aki megtudja, honnan származnak a titánok, és képes ezt az információt a saját hasznára fordítani. Erről eszébe jutott, hogy beszélnie kell valakivel, akire nem jutott ideje a katonák aktái miatt, pedig az illető azt üzente neki, hogy valami fontosat fedezett fel.

Sietve indult vissza az irodájába, közben odaszólt a biztonságára vigyázó titán őrnek:

- Hívassa fel az űrállomásra most azonnal Kempelen doktort! Az irodámban várom.

Lor Drakun annak idején, amikor rávette a doktort, hogy árulja el, hol rejtőzött el Tarasz és Diána, egy visszautasíthatatlan ajánlatot is tett a számára: felkínált neki egy teljesen felszerelt labort, és felkérte, hogy folytassa a munkát a titán és az emberi DNS közötti hasonlóságok kutatásában.

Kempelen doktor az izgatottságtól csaknem ajtóstól rontott a titán vezér irodájába, és rögtön a tárgyra próbált térni, de mielőtt megszólalhatott volna, Lor Drakun megelőzte:

- Nos, halljam, mire jutott? Talált magyarázatot a DNS-beli egyezésekre?

- Ahhoz túl kevés az információ. Szükségem lenne az ön bolygójáról származó más élőlények DNS-eire is.

- Tudja, hogy azzal nem szolgálhatok. Még egy baktériummal sem. Biztonsági okból az egész személyzet teljes fertőtlenítésen esett át az indulás előtt. Maga, mint genetikus pontosan tudja, milyen kockázatokkal járt volna behurcolni a Földre egy idegen vírust, vagy bármilyen olyan élő organizmust, amely nem honos a bolygón, és nincs itt természetes ellensége. Jusson eszébe Ausztrália esete a nyulakkal.

- E nélkül viszont beláthatja, hogy sokra nem megyek. Nem tudom igazolni azt, hogy a titánok a saját bolygójukon fejlődtek ki, ahogy mi, emberek a Földön, vagy máshol.

- Ezt a kérdést megoldjuk, ha sikerül kapcsolatot teremtenünk az otthonukkal. De kapott tőlem DNS-mintát több tucatnyi titántól. Ezekből semmi következtetést sem tudott levonni? Mi hát az a fene nagy felfedezése?

- Rögtön rá akartam térni. Épp a kapcsolatfelvétellel van összefüggésben. Lehet, hogy sikerült megtalálnom az okát annak, miért képes Diána kapcsolatba lépni a maga világával, míg más emberek nem.

- Hmm. Érdeklődve hallgatom.

- Első alkalommal, csak a DNS-egyezést állapítottam meg százalékosan. Mintának a Diána által szerzett titán hajhagymát használtam, amit éppen Diána DNS-ével vetettem össze, mert kéznél volt. Később azonban eszembe ötlött egy gondolat, és a gének közötti egyezéseket is megnéztem. Összehasonlítottam más titán és emberi mintákkal, és arra a felfedezésre jutottam, hogy egy adott gén megtalálható a titánokban és Diánában, de nem volt a többi emberi mintában.

- És ez mit jelent?

- Nem biztos, de lehetséges, hogy éppen ez a gén a kapocs a két faj között. Magyarázatot egyelőre nem tudok adni a génegyezésre. Lehet ez valamiféle közös ősgén, ez esetben azt bizonyítaná, hogy ugyanazon ősöktől származunk. Az is lehet, hogy volt korábban is átjáró a világaink között, így került a gén néhány emberi egyedbe. A lényeg viszont nem ez, hanem az, hogy ennek tudatában a kommunikációs gépével nem kell emberek százaiból zöldséget csinálnia, hanem csak azokat kell megkeresnünk, akik rendelkeznek ezzel a génnel, mert ők potenciálisan képesek lehetnek a kommunikációra. Persze, ez nem száz százalék, a tudományunk egyelőre nem áll azon a fokon, hogy minden gén funkcióját pontosan meg tudja határozni.

- Ez jó hír mindenesetre, mert a gépünk még jó darabig nem fog működni. A támadók olyan alkatrészeket vittek el belőle, amelyeket igen nehezen tudunk pótolni, jól tudták, mit csinálnak. Szóval, mostanában zöldség nem lesz egy emberből sem. Egyébként Diána a gép nélkül is tudott kapcsolatot létesíteni a világunkkal, szóval a gép benne nem tenne kárt, csak azért kell rákötnünk, hogy ellenőrizzük a kommunikációt.

- Ahogy mondtam, a felfedezésem azért nagyszerű, mert minden bizonnyal akadnak még a Földön olyanok, akik hordozzák ezt a titán gént, szóval, felhagyhat Diána üldözésével, mert idővel találunk más alkalmas egyedeket is, akik ráadásul bizonyosan készek lesznek az együttműködésre.

- Idővel? És mennyivel? Diánát hamar megtaláljuk, erre mérget vehet. Azért kutasson tovább, szükség lehet más alternatívákra. Másrészt jó lenne tudni, hogy a földi lakosság hány százaléka hordozza a gént, az is jelentene valamit.

- Maximálisan igaza van! Amint újabb génegyezésre bukkanok, azonnal jelentkezem.

- Ne feledje, a lehető legnagyobb diszkrécióval járjon el az ügyben! Sem titán, sem ember nem tudhatja, min dolgozunk.     

 

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása