- Inkább ne tegye tönkre a frizurámat! - kérlelte Diána, miközben mindkét kezével ösztönösen betakarta a fejét.
- Az én szalonomban mindenki még szebbé válik, egyébként is, munka közben jobban megy a beszélgetés - mondta még mindig nyájasan mosolyogva a Gerzson álnevet viselő titán, valódi nevén Gero Vratal, és ujjával a hajszárítón egy rejtett piros gombra mutatott, s közben kacsintott egyet.
„Nyilván, lehallgatják, és ezzel zavarja a poloskákat, okos!” - gondolta a lány. Megadóan leengedte a kezeit. A hajszárító meglepően halkan működött, így zavartalanul beszélgethettek.
- Már vártalak - váltott tegezésre Gero Vratal. Közben arcáról is eltűnt a szolgalelkű mosoly, komolyra változott - Azt akartam, hogy rám találj, és elmondhassam neked mindazt, amit tudnod kell.
- Amit tudnom kell, az az, hogy miért vagytok itt, ti titánok? Honnan jöttetek, és mit akartok tőlünk, emberektől?
- Nyugalom! Minden kérdésedre válaszolok, csak haladjunk szép sorban!
- Rendben. Akkor, honnan jöttetek?
- Nagyon messziről és egész közelről.
- Ezt nem értem.
- Egy másik világból, egy párhuzamos univerzumból. Tudod, nekünk is van egy ugyanilyen bolygónk, mint a Föld.
- De hát akkor emberek vagytok, nem? Akkor miért hívatjátok magatokat titánoknak?
- Szerinted a ti elmaradott világotokban bárki is elhitte volna nekünk, hogy emberek érkeztek hozzájuk egy olyan űrjárművön, amihez hasonlót jó, ha eddig sci-fi filmekben láthattak? Az igazság túl bonyolult lett volna. Az emberek könnyebben fogadják el a hazugságot, ha az olyasmi, amit szívesen hallanak. Egyszerűbb volt ezért kiadni magunkat egy idegen földönkívüli faj képviselőinek, és találni egy jól hangzó elnevezést magunkra a ti ősi misztikus történeteitekből. A ti világotok lakóit könnyebb volt így behódolásra bírnunk. Ráadásul, még hasonlítunk is azokra a lényekre, akiket a ti elődeitek titánoknak neveztek.
- És miért jöttetek ide? Miért kellett átvennetek az irányítást a Földön? Talán valami előőrs vagytok, és egy nagyobb horda vár ugrásra készen, hogy elvegye tőlünk a bolygónkat, és elpusztítson bennünket?
- Pusztítás?! Azt nem hiszem! A mi társadalmunk tiszteli az élet minden formáját. Habár, most már bármi megeshet, de - egy pillanatra megállt a fésű és a hajszárító a kezében, kicsit elgondolkodott, majd határozottan hozzátette - ez nem valószínű. Engedd meg, hogy az elején kezdjem, akkor megérted azt is, te hogyan kerültél a képbe.
Diána megadóan bólintott, Gero Vratal pedig belevágott a történetbe:
- Nem katonák vagyunk, legalábbis nem itteni értelemben. A mi világunkban nincsenek egymással szemben álló országok, így nincs szükségünk hadseregre sem. Vannak viszont törvénysértők, ellenségei a társadalmunknak, a fennálló rendnek, ezért szükség van rendfenntartó erőkre, megelőzésre. Jó pár évtizeddel ezelőtt létrehoztak nálunk egy intézményt, amely a Tratorián nevet kapta, és amelynek feladata a belső és a külső ellenségek felkutatása és semlegesítése lett. Afféle biztonsági szolgálat, hírszerzés, elhárítás, nálatok az ilyen szervek foglalkoznak ilyesmivel. Mi, valamennyien ennek vagyunk a tagjai. Lor Drakun a vezetője volt, én pedig az egyik helyettese.
- Szóval, kémek vagytok.
- Hát, valami olyasmik - válaszolta rövid gondolkodás után, majd témát váltott, mintha mindent egyszerre akarna elmondani - Lor Drakunról tudnod kell, hogy nagyon intelligens, de egyben a végletekig könyörtelen és hatalomvágyó, ami igen veszedelmes kombináció. Vallatóként kezdett a Tratoriánnál, és hamar kitűnt hatékonyságával. Mindenkit megtört, ráadásul úgy, hogy nem kellett fizikai erőszakot alkalmaznia, amit nálunk amúgy is csak legvégső esetben engedélyeznek. Lor Drakun a pszichikai nyomásgyakorlás nagymestere. Mindenkit, aki a kezei közé került, képes volt rávenni arra, hogy beismerje, amit elkövetett. Gyorsan haladt előre a ranglétrán, így egészen fiatalon került a Tratorián élére. Ez egy óriási intézmény, hatalmas költségvetéssel és több százezer alkalmazottal. Tagjai védett személyek, Lor Drakun pedig elérte, hogy szinte teljhatalmat kapjon, a kormánynak alig maradt beleszólása a Tratorián munkájába. Én a Tratorián űrkutatási részlegének vezetője voltam. A számításaink alapján elméletben már régóta tudtuk, hogy léteznek más világok. Eddigi űrutazásaink során a mi univerzumunkban nem akadtunk hozzánk hasonló értelmes lényekre, ezért a kutatás egyre inkább áttevődött a párhuzamos világokra. Figyelnünk kellett, nem fenyegeti-e a világunkat onnan veszély. Sikerült kifejlesztenünk olyan berendezéseket, amelyek jeleket fogtak a ti világotokból. Egy ideje már tanulmányoztunk benneteket. Ez egy egyirányú kapcsolat volt mindaddig, amíg te, mint egy hacker, valahogy be nem törtél a rendszerünkbe. Az elméd érzékelt néhány jelet a mi világunkból, és kommunikálni próbáltál. Fogalmunk sem volt arról, hogyan történhetett ez meg, de hosszú idő óta ez volt a legizgalmasabb tudományos felfedezés. Egyre több pénzt öltünk a „Másvilág” projektbe, ugyanis így neveztük el.
- Csak nem veled kerültem asztrális síkon kapcsolatba?
Gero Vratal egy pillanatra megint abbahagyta a hajszárítást. Szembefordult Diánával. Szeme őszinte gondterheltséget tükrözött:
- Nem velem, hanem Lor Drakunnal. Én elleneztem, hogy kapcsolatba lépjen veled, de ő a közvetlen irányítása alá vonta a „Másvilág” projektet, engem pedig félreállított - Diánának úgy tűnt, mintha magyarázkodna - Persze továbbra is részt vehettem a kutatásokban, mivel e téren én számítottam a legjobb szakértőnek. Teljesen a mániájává váltál. Te és a „Másvilág” projekt. Minél többet meg akart tudni arról, hogyan vagy képes a mi világunkkal kommunikálni, bár a dolgot a kezdetektől nem tekintette a biztonságunkat fenyegető veszélynek, szerintem inkább a tudásvágy, a kihívás hajtotta. Egy idő után azonban megszakadt köztetek az összeköttetés. Ez nagyon feldühítette.
- Igen, én hagytam abba az asztrális kapcsolatkeresést, mert túl nyomasztó volt, belebetegedtem.
- Lor Drakun meg volt győződve arról, hogy én és az embereim szabotáltuk el a kapcsolatotokat. Persze, megfordult a fejünkben, de, ki tudja, miért, mégsem avatkoztunk közbe. Azért voltál rosszul, mert kísérletezett veled, egyre messzebb merészkedett, már-már az életedet tette kockára. Jól tetted, hogy te magad szakítottad meg még időben a kapcsolatot vele. Az, hogy meg tudtad tenni, azt bizonyította, hogy nem volt elég hatalma fölötted. Valójában ezért lett annyira dühös. Megszokta, hogy hatalma van, és bármit bárkivel megtehet. Miután megszakadt a kapcsolat köztetek, a projekt utazás részét helyezte előtérbe. Megszerzett a Tratoriánnak egy űrállomást, amit elkezdtünk átalakítani, hogy alkalmas legyen a ti világotokba való utazásra. Tudnod kell, hogy mi a tér meghajlítását használjuk nagy távolságok megtételére. Így valójában nem a hosszmértékben mért távolság számít, hanem az, mennyi energia szükséges az adott tér meghajlításához.
Az értetlenség leplezetlenül kiült Diána arcára, ezért Gero Vratal letette a fodrászeszközöket a kezéből, és egy papírlapot vett elő. A lapra két pontot rajzolt, mellé egy A és egy B betűt vésett:
- A pontból B-be ti így utaztok - mutatta az ujjával végighúzva a két pont között egy egyenest, majd a lapot félbehajlította úgy, hogy a két pont egymásra került - Mi viszont így. A gond az volt, hogy a ti világotokba való utazás hihetetlenül sok energiát emészt fel. Sehogy sem tudtuk megoldani azt, hogyan térünk majd vissza a mi világunkba. A tesztek szerint ugyanis csak egy útra voltunk képesek elegendő energiát biztosítani. Gőzerővel dolgoztunk a probléma megoldásán, de semmi eredménnyel. Közben a kormányunkat a Tratoriánból titokban informálták a „Másvilág” projekt alakulásáról, és hosszú idő után először Lor Dakun utasítást kapott vezetőinktől, méghozzá azt, hogy határozatlan időre függessze fel a projektet. Lor Drakun azonban nem engedelmeskedett. Titokban tovább folytak a kutatások, ezekhez forrásokat az intézmény más tevékenységeitől vont el. Idővel persze a pénzek eltünedezése szemet szúrt a pénzügyi ellenőröknek, és lebuktunk. Súlyos büntetés várt mindannyiunkra, akik részt vettünk a projektben. Lor Drakun ekkor döntött úgy, hogy kockáztat, és azonnal elindultunk az űrállomással a ti világotokra.
- Eszerint én tehetek mindenről… ez az egész… ez a megszállás az én hibám. Istenem, mit tettem?!
- Ne magadat okold! Csak egy fiatal lány voltál, aki nem tudta, mit csinál. Az egészért Lor Drakun az elsőszámú felelős. Nem lett volna semmi gond, ha nem erőlteti a kapcsolatot veled, nem szegi meg az utasítást, nem hoz minket ide, és nem éli ki hatalmi hajlamait az embereken! Ő nagyon is jól tudta mit csinál, ezért okolható mindezért. Bárkit képes befolyásolni, ebben nagyon ügyes, látod, még engem is belerángatott, és bár elleneztem, amit tesz, nem tettem ellene semmit. Valahol én is felelős vagyok, sokkal inkább, mint te.
Ismét abbahagyta egy pillanatra a fodrászkodást. Mélyen Diána szemébe nézett:
- Lor Drakunnal nagyon óvatosnak kell lenned, mert most még inkább szüksége van rád, mint valaha!
- Miért, mire kellek még neki?
- Az űrállomással nem tudunk innen elmozdulni. Csak idő kérdése, és otthon rájönnek a módjára annak, hogyan jöhetnek utánunk, és vihetnek vissza bennünket. Most az a tét, hogy mi jövünk rá hamarabb arra, hogyan lehet az űrállomással több utat is megtenni a világok között, vagy ők. Innen nem tudjuk felvenni a kapcsolatot a mi világunkkal, így nincsenek információink arról, hol tartanak, és mit terveznek. Neked viszont egyszer már sikerült bejutnod a mi világunkba, és kommunikálnod, szóval ezért kellesz Lor Drakunnak. Ráadásul nagyon nem szeretné, ha a háta mögött adnál információkat a mi világunknak róla, és segítenél abban, hogy visszavigyék a szökött titánokat. Röviden, azt akarja, hogy az ő irányítása alatt vedd fel a kapcsolatot a mi világunkkal, és azt közöld, amit ő akar a vezetőink tudtára adni. Azt gyanítom, hogy valami alkut akar kicsikarni, de biztosat nem tudok. Van viszont más gond is: a mi politikusaink sem különbek a tieiteknél, ők is gyakran változtatják a véleményüket, és talán a te világod megszállásával a végén egyetértenek. Tartok tőle, hogy Lor Drakun képes meggyőzi őket erről, s akkor tényleg nagy bajban lesztek. Ezért nagyon óvatosnak kell lenned! Jobban teszed, ha megszakítasz minden kapcsolatot a földalatti ellenállókkal. Tudnod kell, hogy Lor Drakun az amnesztiát csakis miattad találta ki. Azért, mert élve kellesz neki. Miután azonosított, és kiderült, hogy ellenálló vagy, attól tartott, hogy áldozatul esel valamelyik akciótoknak. Remélte, hogy leteszed a fegyvert, és ez be is jött neki. Ezután már könnyedén talált módot arra, hogy a közeledbe férkőzzön. Lehet, hogy a bizalmadat akarja elnyerni, de az is lehet, hogy kivárja az alkalmat, és olyan kényszerhelyzetet teremt, amiben nem tehetsz mást, minthogy együttműködsz vele. Hidd el, ehhez hihetetlenül jól ért. Kerüld ezért a bajt, légy résen, és ne adj neki lehetőséget arra, hogy ismét kihasználhasson! Állj ellen bármi áron, ha rá akar kényszeríteni a kapcsolatfelvételre!
Gero Vratal kikísérte Dianát, majd bezárta a fodrászüzletet. Egy pillanatra megtorpant. Eszébe jutott, hogy most először elfelejtette megnézni az utcát, hogy figyelik-e. Magában elmosolyodott, és megcsóválta a fejét. Megértette, hogy hosszú idő után végre megkönnyebbült, mert elvégezte a dolgát.
