Gero Vratal még egy órácskára ott tartotta Diánát a fodrászüzletben, hogy a lányból teljesen kitisztuljon a drog. Megkínálta ő is egy nagy bögre kávéval, de biztosította afelől, hogy az övében garantáltan csak cukor és tej van a kávén kívül. Diána kezdte megkedvelni ezt mindig jó kedvű és laza titánt, akinek a jelenlétében valahogy őt is megszállta a nyugalom és a bizakodás. Bár szőkített haját egy kicsit ízléstelennek találta.
„De szép is lenne!” - gondolta Diána, miközben Gero Vratal szórakoztató történeteit hallgatta fura kuncsaftjairól, amikkel a titán próbálta felvidítani őt. Az járt Diána eszében, hogy tulajdonképpen nem lett volna semmi baja a titánokkal. Élhettek volna emberek és titánok együtt, békében ezen a Földön. „Végül is, nincsenek olyan sokan, befogadhattuk volna őket.” De tudta, hogy ez nem lehetséges. Már nem.
Nagyon szeretett volna bízni viszont legalább ebben az egy titánban, de nem felejtette Ince intelmeit sem. Hiszen még alig tudott róla valamit, és nem lehetett biztos abban, hogy Gero Vratal nem része-e Lor Drakun valamelyik nyakatekert tervének.
Későre járt, mire Diána hazaért. Hosszú volt az út az otthonáig tömegközlekedéssel, kétszer is át kellett szállnia. Épp a kulcscsomóját kereste a táskájában, amikor pisszegést hallott a sötétből, majd valaki suttogva a nevét mondta. Egy pillanatra átfutott Diána agyán, hogy megint hallucinál. Ekkor egy alak lépett elé. Az utcai lámpa halvány fényében már azonnal felismerte Taraszt.
- Hogy kerülsz ide? - kérdezte meglepetten.
- Megszöktem, Diána, segítened kell.
- Nálam nem biztonságos. Várj itt, hozom a kocsi kulcsát. Elviszlek egy ismerősömhöz.
Diána ideges lett, emiatt elég gyorsan hajtott.
- Tarasz, miért pont hozzám jöttél? Én most túlzottan szem előtt vagyok. Miért nem Ukrajnába mentél vagy Oroszországba? Bárhol máshol jobban tudtak volna segíteni neked.
- Mert ide tudtam csak transzportálni. Egyébként hová viszel?
- Mondtam, egy ismerősömhöz. Egy itteni ellenállóhoz.
- Állj meg azonnal! Húzódj félre!
Diána lehajtott egy kis mellékutcába:
- Mi a baj?
- Nyomkövető chip van a bőröm alatt, a hátamban. Nem tudom kiszedni, mert nem érem el, a barátod viszont azonnal lelepleződik…
- És én, Tarasz? Elment az eszed?! Tudod, hogy nyomkövető van benned, és odajössz a házamhoz? Lor Drakun pont valami ilyesmire vár, hogy elkaphasson.
Diána megcsóválta a fejét, egy pillanatra elgondolkodott, majd kiszállt az autóból, s a csomagtartóból kivette az elsősegélydobozt, a kesztyűtartóból pedig egy rugós kést.
- Még jó, hogy ezt a múltkor a kocsiban felejtettem. Most pont jól jön. A chipet csak a bőröd alá ültették? Nem csatlakozik ideghez, vagy valami más létfontosságú szervhez?
- Nem, csak a bőr alatt van…, de mire készülsz?
- Kiszedem. Vedd le az ingedet, és mutasd a hátad!
Tarasz bizonytalan mozdulatokkal, az idegességtől kapkodva vetkőzött:
- Biztos tudod, hogy kell ezt?
- Nem, de nincs más választásunk. Egy kicsit elkapkodtad ezt a szökést az ellenállásban már dolgoztak a kiszabadításotokon, várnod kellett volna még. Mire fel volt ez a nagy sietség?
- Alkalmam nyílt rá, és kihasználtam. Egyébként szöktetési tervről nem tudtam.
- Üzenni akartam, de a jelek szerint elkéstem vele.
Diána közben fertőtlenítette az öngyújtójával a kés pengéjét, ahogy a filmekben látta, majd ujjaival kitapogatta a chipet, és jól bekente a környékét jóddal.
- Ez most rohadtul fájni fog. Előre is, bocs.
Kicsit remegett a kezében a kés, próbált erősen összpontosítani.
- Egyébként hogy sikerült megszöknöd? - kérdezte, és közben mélyen belevágott Tarasz hátába, az pedig hatalmasat üvöltött - Nyugi, beszélj hozzám, ne merészelj elájulni, rendben?
Tarasz közben összeszedte magát, míg Diána a vért itatta a hátról egy gézcsomóval.
- Kisebb felfordulás támadt ma, miután letranszportáltál. Lor Drakun dühös volt, izzott körülötte a levegő. Kihívta a transzporter őreit, nyilván számon kérte rajtuk, miért nem tartottak vissza. Én a laborban dolgoztam, nem figyeltek rám, és elfelejtették bezárni az erőtereket, így tudtam besurranni a transzportálóba, de csak beindítani tudtam a gépet, a koordináták beállításához nem értek, szóval, kockáztattam, aztán itt értem Földet. Aú!!!
- Maradj veszteg, máris megvan! - Diána a kés helyével kotorászott jó mélyen Tarasz bőre alatt. A koncentrálástól a nyelvét a fogai között felejtette. Végül egy kicsi, úgy hárommilliméternyi átmérőjű, narancsszínűn villogó gömböcskét pöckölt ki a sebből - A francba, elgurult! Ne mozdulj! - végigtapogatta az autó padlóját az ujjaival, majd győztesen a levegőbe emelte a kis golyót - Hál’ Istennek! - azzal kidobta az ablakon. Tarasz feltűnően csendben volt - Élsz még? Nehogy most halj meg nekem! - rázta meg Diána a fiatalembert, aki tényleg elég sápadt volt.
- Többet ilyet senkivel se csinálj, jó? - szólalt meg végre Tarasz, majd elmosolyodott. Miután Diána bekötözte a sebét, visszavette az ingét, és intett, hogy mehetnek tovább.
Kempelen professzor már nyilván aludt, mert Diánának elég sokáig kellett nyomnia a kaputelefon csengőjét, mire végre beleszólt:
- Ki az ilyenkor?
- Diána. Időpontra jöttem, és pontosan érkeztem, igaz? - Tarasznak pedig odasúgta - ez kódolt jelzés -, és kacsintott egyet. Az ajtó ki is nyílt azon nyomban.
- Diána, mit keresel itt éjnek idején, és ki ez a fickó veled?
- Ő is ellenálló, doki. Ukrán. Megszökött az űrállomásról, szóval, menedék kéne neki egy kisidőre…
- Nálam nem maradhat, túl veszélyes. De a horgásztelkemen a faházban meghúzhatja magát. A kulcs a kiskapu melletti cserép alatt van. No, tűnjetek el innen minél hamarabb, és jegyezd meg, hogy itt nem jártatok. Betörtetek a faházba, és kész. Értve vagyok?
Diána bólintott.
- Doki, nem fogok jelentkezni egy jó darabig. Remélem, megérti. Maga se keressen! Én is bajban vagyok, jobb, ha megszakítom a kapcsolatot az ellenállással egy időre. Vigyázzon magára, és köszönöm!
- És most hova? - kérdezte Tarasz, mert Diána karon fogta, és kihúzta a professzor lakásából.
- Autózunk még egy kicsit, aztán biztonságban leszünk, ne aggódj!
- Van számítógép ott, ahová megyünk?
- Lennie kell. Az is ellenálló bázis volt a harcok idején. Miért?
- Mert nem jöttem el az állomásról üres kézzel. Mutatnom kell neked valamit.
